FONTOS
A Rovatból

„A rendőrség csak akkor hiszi el a bántalmazást, ha az áldozat késsel a hátában sétál be”

Kockázatfelméréssel ki lehetne szűrni a bántalmazó kapcsolatokat és meg lehetne előzni a gyilkosságok nagy részét. Erről a családon belüli bántalmazás egyik elszenvedője beszélt.

Megosztom
Link másolása

A családon belüli erőszak súlyosbodása és a gyilkosságok (mint amilyen az aszódi kettős gyilkosság vagy a tiszaújvárosi gyilkosság volt) nagy része megelőzhető lenne.

A megelőzés elengedhetetlen része, hogy a fizikális vagy más bántalmazást elszenvedett áldozatokkal kockázafelmérő kérdőívet töltetnek ki, nők és gyerekek elleni családon belüli erőszakra specializálódott szervezet segítségével. Amint az is, hogy a bántalmazó ellen távoltartást kérhessenek az áldozatok, és azt meg is kapják, olyan hosszú időre, amennyi szükséges. Vagy az, hogy a bántalmazottakat kimenekítik a bántalmazó kapcsolatból és biztonságba helyezik.

Így kellene legalábbis működnie a gyakorlatban az áldozatvédelemnek az érintettek szerint. Egyikük, Márti, aki hat éve lépett ki a bántalmazó kapcsolatból, és azóta is harcot vív ellene a volt párja, elmondta, milyen tapasztalatokat szerzett az elmúlt években a hivatalos szervek és intézmények útvesztőjében.

- Az elmúlt hat évben a rendőrségen vagy bármelyik hivatalos szervnél találkoztál-e a kockázatértékeléssel? Erre irányuló kérdéseket feltett-e neked bárki?

- Nem, mert csak azt vizsgálta minden szerv, ami éppen akkor ott kérdés volt. Előfordult, hogy ha valamit hozzá akartam tenni az esethez, kiegészíteni információkkal a történteket, a rendőrség azt mondta, hogy ez nem tartozik a vád időszakba, ezért nem érdekli őket.

Az ügyem ugyanis zaklatással kezdődött, annak volt egy vádja, és semmivel nem voltak hajlandók foglalkozni, ami azon kívül esett. Akkoriban két, nőket segítő szervezettel is tartottam a kapcsolatot, ők azt mondták, a rendőrség majd elvégzi a kockázatelemzést, amiből kiderül, mennyire veszélyes a párom.

- Elvégezték a kockázatelemzést?

- Semmilyen ahhoz hasonló kérdést nem tettek fel sem a rendőrségen, sem a gyermekvédelemmel vagy áldozatvédelemmel foglalkozó hivatalokban, nemhogy a konkrét kockázatelemzési kérdőív kérdéseit. Pedig hasznos volna, ha a hatóságnak használnia kellene bántalmazással, családon belüli erőszakkal kapcsolatos ügyekben. Azokban az ügyekben, amelyekben én segítek más, bántalmazást elszenvedett áldozatoknak, negatív visszajelzéseket hallottam a hatóságról.

- Hasonló tapasztalataik voltak? Nem történt a kihallgatáskor vagy azután kockázatelemzés?

- Így van. Az én esetemben például azután sem történt, hogy elmenekültem a bántalmazó páromtól, és ő SMS-ben fenyegetett meg. Fölhívtam a 112-őt, ott elmondtam, mi történt, a rendőr felolvastatta velem az SMS szövegét, érdeklődött, voltak-e előzmények. Majd a hallottak alapján azt tanácsolta, reggel menjek be a rendőrségre távoltartást kérni.

Reggel 8 órára bementem a rendőrségre, ott azonban azt mondták nekem, hogy „Az csak feltételezés, hogy a volt párom el fogja vinni a gyereket”, és majd akkor szóljak, amikor ténylegesen ott van nálam és valamit csinált is. Még azt is megkaptam, hogy „Tudja maga, hány volt élettárs jön ide hisztizni a kapitányságra?”

Feltettek ugyan pár kérdést, de már nem emlékszem, mit, mert elsírtam magam. Odamentem segítségért, és ezt kaptam, azok után, hogy egy zaklatási ügy már elindult a volt párommal kapcsolatban. Még arra sem méltattak, hogy egy külön szobában beszéljenek velem, ez a jelenet az előtérben zajlott. Sajnos kénytelen voltam később szólni, mert még aznap nekem jött a nyílt utcán, következett a garázdaság és a testi sértés… De még azt követően sem készült az ügyemmel kapcsolatban semmilyen kockázatelemzés.

A kockázatfelmérés, vagyis az elkövető veszélyességének felmérése arra szolgál, hogy megállapítható legyen, ha az áldozatot súlyos bántalmazás fenyegeti.

Ehhez külföldi szakemberek egy 26 kérdésből álló kérdőívet is kidolgoztak. Ezen olyan kérdések szerepelnek, mint például „Előfordult-e már, hogy a bántalmazás miatt orvosi segítségre volt szüksége?”, Bántalmazta-e már Önt szexuálisan? vagy „Gyanakvó, vagy túlzottan féltékeny a partnere, illetve figyeli és kontrollálja-e Önt?”

- Ezek szerint 2018 augusztusa óta nem készült veletek kapcsolatban kockázatelemzés.

- Pontosan, pedig az ügyek még javában tartanak, többek közt polgári per a gyermek elhelyezéséért. Ezen kívül különböző eljárásokat indíttatott ellenem az apa, bosszúhadjáratként.

A nyár folyamán egyébként borzasztóan felkavart Simsik Cynthia kézilabdázó ügye: a nő édesapja arról számolt be, hogy bántalmazó kapcsolatban élt a lánya, de ha nem mondta volna, akkor sem hittem volna el, hogy a gyilkosságnak nem volt semmilyen előzménye.

Sorstársaimmal együtt azt tapasztaltam, hogy amikor bántalmazás áldozataként bemegyünk segítséget kérni egy hivatalba, még egy jegyzőkönyvet sem kapunk, így nyoma sincs annak, hogy ott jártunk. Nem azért nincs, mert nem történt segítségkérés, hanem azért, mert a segítségkérés nem lett iktatva.

Amikor jegyzőkönyvet kérünk, akkor pedig fel vannak háborodva, hogy „Erről nem kell jegyzőkönyvet írni”. Így az előzmények kockázatértékelése egyszerűen lehetetlen.

- Mit tehet ilyenkor az áldozat?

- Egy volt gyámügyes munkatársam azt tanácsolta, kérjem, hogy ott a helyszínen írják le, hogy nem adnak jegyzőkönyvet, de én ott voltam.

A másik, hogy mindenkinek joga van valakit magával vinni, hogy legyen tanú mindenre. Ezen kívül folyamatosan naplózzuk, hogy hol jártunk, melyik ügyintézőnél, melyik nap és hány órakor.

Rosszabb esetben vigyünk diktafont, de ne csak azért, hogy a felvételt felhasználjuk majd hivatali eljárásoknál, hanem azért is, mert a bántalmazottak pszichésen olyan beszűkült állapotba kerülhetnek a bántalmazástól és a félelemtől, hogy nem biztos, hogy mindenre emlékeznek.

Amit a hivatalokban az ügyintézőkben is tudatosítani kellene, az, hogy hatalmas dolog, ha egy bántalmazott felismeri, milyen élethelyzetben van, és segítséget akar kérni, ezért minden támogatást meg kell neki adni. Feszül egyébként egy nagy ellentmondás az egész hivatali rendszerben.

- Pontosan mire gondolsz?

- Arra, hogy amikor a bántalmazottak segítséget kérnek a bántalmazó partner miatt, akkor a hivatalok gyakran érdemi segítségnyújtás nélkül kezdik presszionálni az áldozatokat, hogy lépjenek ki a bántalmazó kapcsolatból, különben kiemelik a gyerekeket a családból. Az nekik mindegy hogyan lépjen ki elegendő pénz, kapcsolatok, illetve a környezete támogatása nélkül, oldja meg, ahogy tudja.

Majd amikor kilép az áldozat a bántalmazó kapcsolatból, kényszerláthatásra kötelezik őket. Vagyis arra, hogy a gyerek újra és újra, kötelező jelleggel találkozzon a bántalmazó szülővel, akitől el kellett menekülniük. Ezzel a bántalmazás nem szűnik meg, csak a rendszere változik. Ilyenkor sajnos az is előfordul; hogy a láthatás ideje alatt a bántalmazó megöli a gyerekeket, vagy a volt párját, vagy mindannyiukat. Nem egy ügy végződött családirtással, biztosan te is emlékszel még a győri esetre.

Az áldozatok szerint hasznos lenne, ha a válásoknál a rendszerben és a bíróságon is megkülönböztetnék a többi ügytől a bántalmazó kapcsolatokat, és ennek fényében döntenének a gyermekelhelyezésekről, illetve a gyermek-szülő kapcsolattartásról.

Azt is szeretnék, ha nem húzódnának hosszú ideig, akár 8-10 évig ezek az ügyek. Az elhúzódó perek ugyanis gyermekjogi kockázatnak számítanak.

Az sem mindegy, hogyan történik a válás. Mint azt a Hintalovon Alapítvány is leírta, önmagában nem a válás, hanem annak minősége traumatizálja a gyermekeket.

Az áldozatok azt is problémásnak látják, hogy a bántalmazót a bírósági döntések értelmében a gyereknevelésre ugyanolyan alkalmas személynek találják, mint a másik szülőt, vagyis azt, akit bántalmazott, és aki emiatt kénytelen volt elmenekülni.

- Említetted, és egy korábbi interjúban is elmondtad, hogy bosszúhadjáratot folytat ellenetek a volt párod.

- Rengeteg jogi eljárással, különféle feljelentésekkel és a gyermekelhelyezési perrel büntet bennünket, amiért nem maradtam a bántalmazó kapcsolatban. Jelenleg egy polgári per van másodfokon, amit első fokon megnyertem. Folyamatban van két büntetőügy, volt két gyámügyi védelembe vételi eljárás, amit az apa indított. Ezen kívül volt 10-12 ideiglenes intézkedés, kapcsolattartási végrehajtás, amiben az apa kérte a gyermeket magához, vagy pénzbüntetéseket akart rám kiszabatni.

Minden esetben, amikor az áldozat elmenekül a kapcsolatból, azután a bántalmazó személynél van a közös gyermek, az kockázatot jelent. Megvan a veszélye, hogy bántani fogja a gyermeket, vagy kioltja az életét. A legtöbb családon belüli gyermekgyilkosság ilyenkor történik.

Ezeknek az eseteknek általában akkor van vége, ha valamelyik fél meghal. Vagy jobb esetben akkor, amikor a gyerek nagykorú lesz.

És ezeket az eseteket gyakran fenyegetőzés előzi meg, tehát a bántalmazó el is mondja, mit fog csinálni, csak a hivatalok nem veszik komolyan az áldozat félelmét és a bántalmazó fenyegetőzését vagy zaklatásait.

Sokaktól hallottam, hogy Magyarországon csak akkor hiszik el a bántalmazást, ha az áldozat késsel a hátában sétál be a rendőrségre…


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


FONTOS
A Rovatból
Christina Applegate elárulta, melyik tünetre nem figyelt, ami a szklerózis multiplexre utalt évekkel előtte
A központi idegrendszert érintő, egész életen át tartó betegség tünetei folyamatosan súlyosbodnak, már mozogni is nehezen tud.

Megosztom
Link másolása

Már írtunk arról, hogy Christina Applegate nyíltan beszélt a betegségéről, és arról, hogy az állapota súlyossága miatt kénytelen volt visszavonulni a színészettől.

A közelmúltban egy interjúban azt is elárulta,

háttérszín kiemelés

melyik apró jelet hagyta figyelmen kívül évekkel azelőtt, hogy hivatalosan is szklerózis multiplexet (MS) diagnosztizáltak volna nála.

Az 53 éves színésznő – akit annak idején az Egy rém rendes család című sorozatban ismertünk meg – 2021-ben állt nyilvánosság elé a betegséggel, a diagnózis után néhány hónappal.

A központi idegrendszert érintő, egész életen át tartó betegség tünetei miatt rendkívül nehéz volt számára a Halott vagy (Dead to Me) harmadik, egyben utolsó évadának forgatása.

Később azonban elárulta, hogy a betegséget már évekkel korábban is tünetek jelezték, csakhogy ő ezekre nem figyelt...

Egy korábbi interjúban, amely a Good Morning America című műsorban hangzott el, a színésznő az egyik barátjával, a szintén szklerózissal küzdő Jamie-Lynn Siglerrel beszélt az első jelekről. De más interjúkban is őszintén vallott a betegségéről.

"Szerintem valószínűleg már hat-hét éve megvolt [az MS]. Az első évad alatt [a Dead to Me-ben] észrevettem a forgatáson, hogy a lábam gyakran megbicsaklik. Azt gondoltam, biztosan csak fáradt vagyok, vagy kiszáradtam, vagy az időjárás az oka"

- mondta.

"Aztán hónapokig nem történt semmi, így nem foglalkoztam vele. De amikor durván lecsapott, muszáj volt odafigyelnem"

- tette hozzá a színésznő, majd könnyek között árulta el, hogy a forgatás végére már kerekesszékkel vitték a stúdióba.

"A tipikus tüneteim 2021 elején kezdődtek, akkor még csak bizsergést éreztem a lábujjamban"

– mesélte Christina Applegate.

"Mire nyáron elindult a forgatás, már annyira rossz állapotban voltam, hogy nem tudtam messzire sétálni – kerekesszékkel vittek a díszletbe."

Azt is elmondta, hogy bár elviselhetetlen fájdalmai vannak, mára hozzászokott.

2022-ben a Kelly Clarkson Show-ban is beszélt arról, hogy gyakran a színészi munkába menekült, hogy elterelje figyelmét a valós élet problémáiról.

"Valószínűleg egész életemben gyászoltam és traumákat éltem át, és a színészet volt az a hely, ahol nem kellett ezt éreznem" – mondta akkor, hozzátéve, hogy a múltbéli szakításokat, haláleseteket és a mellrákot is így próbálta feldolgozni.

Majd így folytatta: "A Dead to Me szépsége az volt, hogy lehetőséget adott erre – nem kellett állandóan viccesnek lennem, nem kellett tartanom magam. Összeomolhattam egy jelenetben. És az tényleg én voltam. A lelkem omlott össze – sajnos – az egész világ előtt, de egyfajta gyönyörű megtisztulás volt."


Megosztom
Link másolása

FONTOS
A Rovatból
SOKKOLÓ! Az is számít, mikor szültél – háromszorosára nőhet a rák esélye, ha rosszkor jön a baba!
A számok nem szépítenek. Az új kutatás alapján egyre világosabb, hogy a megelőzés nemcsak egyéni döntések kérdése, hanem hosszú távú társadalmi felelősség is.

Megosztom
Link másolása

Egy friss kutatás szerint drasztikusan megnőhet a mellrák kockázata azoknál a nőknél, akik életük során jelentős súlygyarapodást tapasztaltak, és első gyermeküket 30 éves koruk után szülték – vagy soha nem vállaltak gyermeket.

A számok nem szépítenek: ezek a nők közel háromszor nagyobb eséllyel betegedtek meg mellrákban, mint azok, akik fiatalabban szültek és közben megőrizték testsúlyukat.

A kutatást a Manchesteri Egyetem kutatói mutatták be a Spanyolországban, a Malagában megrendezett Európai Elhízástudományi Kongresszuson. Az elemzésükben 48 417 nő adatait vizsgálták, akiknek az átlagéletkora 57 év volt - írta a The Sun.

A résztvevők testtömegindexe (BMI) átlagosan 26 körül mozgott – ami már az elhízás előszobájának számít.

A tudósok három csoportra osztották a nőket:

* akik 30 éves koruk előtt szültek,

* akik 30 után,

* és akik soha nem vállaltak gyereket.

Azt is figyelték, mennyit híztak 20 éves koruk óta. Ezt önbevallás alapján mérték: a résztvevők visszaemlékeztek, mennyit nyomtak 20 évesen, majd összehasonlították az aktuális testsúlyukkal. A nőket ezután átlagosan 6,4 éven keresztül követték nyomon, ez idő alatt 1702-en lettek mellrákosok.

A számítások szerint azoknál a nőknél, akik felnőtt életük során több mint 30 százalékkal növelték a testsúlyukat, és közben csak 30 felett szültek vagy gyermektelenek maradtak, 2,73-szor nagyobb eséllyel diagnosztizáltak mellrákot.

Ezzel szemben azok, akik 30 éves koruk előtt szültek és testsúlyuk csak 5 százalék alatt változott, sokkal kisebb kockázatnak voltak kitéve.

A kutatás vezetője, Lee Malcomson szerint a két tényező – az elhízás és a késői gyermekvállalás – egymást erősítve növeli a veszélyt:

„Több információra lenne szükség arról, hogyan befolyásolja az anyaság időzítése és a testsúlyváltozás a mellrák kockázatát, mert így sokkal pontosabban lehetne azonosítani, kik tartoznak a veszélyeztetett csoportba, és célzott tanácsokat lehetne adni számukra az életmódbeli változtatásokhoz” – magyarázta.

A korábbi tanulmányok már korábban is jelezték, hogy a fiatalkorban történő szülés csökkentheti a menopauza utáni mellrák esélyét. A súlygyarapodás viszont régóta ismert kockázati tényező.

Az újdonság ebben a kutatásban az, hogy elsőként mutat rá arra, miként hat egymásra ez a két faktor, és hogy a korai szülés védőhatása nem tudja ellensúlyozni a későbbi elhízás káros következményeit.

Malcomson hozzátette:

„Elengedhetetlen, hogy a háziorvosok is tisztában legyenek azzal, hogy a jelentős súlygyarapodás és a késői gyermekvállalás – vagy a gyermektelenség – kombinációja jelentősen növeli a nők mellrákkockázatát.”

Az új kutatás alapján egyre világosabb, hogy a megelőzés nemcsak egyéni döntések kérdése, hanem hosszú távú társadalmi felelősség is.


Megosztom
Link másolása


FONTOS
Az oklahomai tinédzsert áramütés érte a nyakláncán lógó fémkereszt miatt – sikoltására ébredt az anyja
Horrorisztikus történetről számolt be egy 38 éves nő. 16 éves fiát érte baleset. „Az egész házban égett haj, égett bőr és elektromos égés szaga terjengett.”

Megosztom
Link másolása

Borzalmas esetről számolt be egy 38 éves oklahomai nő, Danielle Davis.

Április 30-án éjszaka sikoltásra ébredt - a hang a 16 éves fia, Rayce Ogdahl szobájából jött.

A hatgyermekes nő azonnal fia segítségére sietett. "Azt hittük, talán csak videojátékkal játszik, és dühös lett" – mesélte egy külföldi bulvárlapnak. "Aztán hallottam, ahogy kiabál: ‘Anya!’, és ott állt a folyosón. Azt mondta: ‘Áramütést kaptam. A nyakláncom miatt történt."

A fiú nyakán súlyos égésnyomok voltak. "És a szag... borzalmas volt. Az egész házban égett haj, égett bőr és elektromos égés szaga terjengett, Azonnal hívtuk a 911-et és mentőt kértünk."div>

Danielle Davis szerint fia az ágyban feküdt, amikor a szokatlan baleset történt.

"Azt mondta, kihajolt az ágyból, és ekkor a nyakláncán lógó kereszt hozzáért a hosszabbító csatlakozójának kilátszó fémrészéhez. Végig eszméleténél volt, tudta, hogy áramütés érte. Mivel minden fémből volt, egy zárt áramkör alakult ki a nyaka körül. Amikor megpróbálta letépni magáról a láncot, égési sérülések keletkeztek, égési sérüléseket szenvedett a kezén is."

Az egész másodpercek alatt történt, és a fiú azt hitte, itt a vég, most meghal.

A tinédzsert azonnal a helyi kórház égési osztályára szállították, és a Másod-, harmad- és negyedfokú égési sérülések miatt az intenzív osztályon kezelték.

Az orvosok szerint a fiú olyan erősségű áramütést szenvedett el, amibe bele is halhatott volna.

A baleset nyomai látszanak a nyakán, a People fotóit erre a linkre kattintva láthatod.

A család elmondása szerint okult a történtekből. Most mindenkit arra figyelmeztetnek, mennyire veszélyes lehet, ha hosszabbító vagy töltőkábel van az ágy közelében. És úgy vélik, semmi, egy telefonos üzenet vagy értesítés sem lehet olyan fontos, hogy amiatt az ágyon legyen a telefon.


Megosztom
Link másolása


FONTOS
A Rovatból
Rózsaszín füsttel tiltakoztak nők a Vatikánnál, amiért csak férfiak döntenek a katolikus egyházról és a pápáról
A hívek fele nő, ennek ellenére a nőket kizárják a döntéshozatalból, és semmilyen tisztséget nem tölthetnek be a Vatikánban, még pappá sem szentelhetik őket.

Megosztom
Link másolása

2025. május 7-én, a 267. pápa megválasztására összehívott konklávé első napján, női aktivisták csoportja rózsaszín füsttel tiltakozott a Vatikánban a nők kizárása ellen a katolikus egyház vezetéséből.

A demonstrációt a Women's Ordination Worldwide (WOW) és a Women's Ordination Conference (WOC) szervezte,

hogy felhívják a figyelmet arra, hogy a pápaválasztás során kizárólag férfi bíborosok döntenek a katolikus egyház jövőjéről, holott a hívek fele nő.

A tiltakozók a Sixtusi kápolna, vagy ahogyan újabban írják a nevét, a Sixtus-kápolna fekete és fehér füstjeit idézve

rózsaszín füstöt eregettek, ezzel szimbolizálva a nők egyházon belüli egyenlőség iránti igényét. A demonstrációkon énekekeltek, imádkoztak vagy jelszavakat kiabáltak. Arra figyelmeztettek, hogy a nőknek is joguk lenne részt venni az egyházi döntéshozatalban és az egyházi rendekben.

A szervezők közleményükben "segélykiáltásnak" nevezték az akciót, amelyet a bíborosok nem hagyhatnak figyelmen kívül.

A Women's Ordination Conference (WOC) 1975-ben alakult az Egyesült Államokban, célja a nők pappá szentelésének előmozdítása a katolikus egyházban. A szervezet azóta számos demonstrációt szervezett, többek között 2013-ban is rózsaszín füsttel tiltakozott a pápaválasztás idején. A mozgalom tagjai szerint a nők kizárása az egyházi rendekből nemcsak igazságtalan, hanem ellentétes az evangéliumi értékekkel is.

A csoport egyébként 2013-ban, Ferenc pápa megválasztása előtt is rózsaszínű füsttel tiltakozott.

A tiltakozásról itt láthatsz beszámolót:


Megosztom
Link másolása