Horváth Zsuzsa: Nem untam meg a hazámat, engem Sri Lankára hozott a sorsom
Galle városában már estefelé jár, amikor Zsuzsával beszélgetni kezdek. A háttérben az egzotikus madarak és pávák szokásos esti rikoltozása hallatszik, mielőtt a nap teljesen lemegy és minden elcsendesedik.
- Hogyan jött ez a nem mindennapi ötlet, hogy Sri Lankára költözz?
- A történetem 13 évvel ezelőtt kezdődött, amikor az akkori férjem egy napon azzal az ötlettel állt elő, hogy elmenne Magyarországról, hogy új életet kezdjen Sri Lankán. Nagyon meglepett, mert igaz, hogy sokat utaztunk turistaként Ázsiába,
Addig a komfortzónámban éltem, amit szerettem, ezt kellett otthagynom. Messze van Ázsia, de emiatt nem voltak félelmeim, sokkal inkább attól tartottam, hogy mi lesz ott. Amíg ezt eldöntöttem, addig sokat emésztettem magam, míg végül aztán nekivágtunk.
Szerencsémre elkezdtem dolgozni egy hotelben, mint vendégszervező, ezért egyre jobban megismertem és megszerettem az országot. Létrehoztuk a Magyarok Sri Lankán utazási vállalkozásunkat, és abban dolgoztunk.
- Nehéz volt beilleszkedni?
- Sokan vakmerően vágnak bele a kiköltözés kalandjába, én 4-5 év után éreztem azt, hogy ez az otthonom, tehát abszolút megértem, mert nekem is több időbe telt. Előfordul, hogy tőlem kérnek segítséget a kitelepedésben, amit tudok, megteszek. Volt olyan, akinek már minden meg volt szervezve, végül mégis meggondolta magát, és inkább hazament.
- Meg kell nézni a környéket, mert előfordulhat, hogy nem jól mérjük fel a helyzetet és önmagunkat sem ismerjük eléggé. Nekem sem volt zökkenőmentes, többször haza is mentünk kisebb-nagyobb megszakításokkal, mert mindig történt valami, mint például a covid. A családom végül Európa mellett döntött, de nekem valami mégis azt súgta, hogy maradjak, ezért elkezdtem megalapozni az életemet egyedül. Jól tettem, hogy hittem benne, mert végül igazam lett.
- Milyenek az ottani emberek?
- Nagyon közvetlenek a helyiek, nem titkolóznak, nyugodtan le lehet szólítani bárkit az utcán, és ha van idejük, bármennyit szívesen mesélnek az országról. Nagyon sokszor leültem már idegenek mellé az után és csak kérdezősködtem, róluk, a szokásokról.
Minden szavukban, minden tettükben egyszerűen kedvesek. Nemcsak mutatják, hanem tényleg törődnek egymással, nem tesznek semmit rosszindulatból a másikkal. Emiatt úgy érzem, nagyon egyszerű és tiszta itt az élet. Emlékszem, amikor megérkeztem, olyan érzésem támadt mintha a gyerekkoromba érkeztem volna vissza a 70-es évekbe. Rájöttem, hogy nagyon könnyű itt lenni, ha valamit hazavihetnék, az mindenképpen az emberek egymáshoz való kedves hozzáállása lenne.
Az emberek nagyon segítőkészek. Bármit kérek, ha nem beszélnek angolul, kézzel-lábbal elmagyarázzuk egymásnak. Igazából ide nem nagyon kell beilleszkedni, mert annyira természetes nekik, hogy mások is élnek velük rajtuk kívül, hiszen gyarmati ország volt sok évszázadon keresztül. Nagyon szívesen osztják meg a dolgaikat és a hagyományaikat, elmagyarázzák, hogy mi miért van, ha az utcán megállok és megnézek valamit, rögtön hárman odaugranak. Elmondjam, hogy mi ez? – kérdezik kedvesen, így nem is kell kutakodnom.
- Milyen Sri Lanka természeti környezete?
- Sri Lanka misztikus világa tele van természeti csodákkal, amelyek a világörökség részét képezik. A sziget szinte minden szeglete zöld, hihetetlenül jó a klímája, az év nagy részében süt a nap és 30-32 fok van általában napközben. A magas páratartalomnak köszönhetően mindent benőnek a növények. Engem ez is megbabonázott. Ennek a rengeteg zöldnek hihetetlen a rezgése.
Magyarországnál kisebb Sri Lanka, 400 kilométer hosszú és 200 kilométer széles, de az utazás sok ideig tarthat, mert a különös szabályok miatt lassú a közlekedés. 22 millió ember él itt, érdekes, mert nem tűnik zsúfoltnak egyáltalán. Annyira változatos, mintha 10 helyen lennénk egyszerre, ezért érdemes mindenhol megállni. Egyik része mintha Afrika lenne, a másik már Balira vagy éppen Svájcra emlékeztet. A hegyekben fenyőerdők vannak, ott kell a kabát, esik az eső. Az óceánpart óriás teknősökkel és a kék hullámaival, míg a városok történelmi látványosságaikkal mind önmagukért beszélnek. Ma már nem is értem miért nem akartam ide jönni.
- Veszélyes állatok is élnek ott?
- Sri Lankán 11 nemzeti park van, amiben több mint 7000 elefánt él, minden turista kíváncsi ezekre a csodálatos lényekre. Természetes életközegükben élnek, de időnként kiszöknek a közeli falvakba is, ami egyáltalán nem mulatságos, mert erőszakosak is tudnak lenni. Vigyázni kell velük, mert
Én is voltam már ilyen veszélyben, amikor közel ment az autónk az elefánthoz. Nagyon hirtelen és gyorsan tud megiramodni, ezért a kocsival tolatva kellett menekülni. Az elefánt csak elzavarni akart minket a területéről, de ez nagyon ijesztő. Ám Sri Lankán az állatokkal együtt élünk, legutóbb egy kobrát ráztam ki a ponyváról. A varánusz is mérgező, ha a farkával megcsap, az örökké benne marad a véráramban. Nagy pitonok is előfordulnak a kertben, de nem félek, csak óvatosnak kell lenni velük, itt ez természetes, ezzel együtt kell élni.
- Milyen otthonra leltél ott?
- Nagyon más, mint Magyarországon, mert 100 méterre bérelek az óceánparttól egy első emeleti apartmant, aminek a teraszáról körbe látom a hatalmas vizet, ami tényleg egy lépésnyire van tőlem. A munkám miatt valójában alig vagyok itthon, mert folyton utazom mindenfelé a szigeten a vendégeimmel. Szerencsére az alsó szinten laknak a háziak, akikkel nagyon jól összebarátkoztam, befogadtak.
Átálltam a helyi konyhára és mivel vegán vagyok, ez itt sokkal könnyebb. Gyakran főzök együtt a szomszédokkal, hogy tanuljak tőlük. Olyankor minden nő a konyhában van, a nagymama, az unokahúgok az anyuka, mindenki együtt. Főzés közben megvitatják, miből mennyi kerüljön az ételbe, minden lépést megbeszélnek. Egyébként naponta háromszor készítenek friss ételeket, szóval szinte egész nap főznek. Nagyon finomat, hasonlatos a magyar ízekhez, jó fűszeres, sok hagymával, és sok a csípős. Sok a rizs és a curry, sokan vegetáriánusok.
- Milyen nyelven értitek meg egymást?
- Angolul szoktunk beszélni, de valamennyit beszélek én is szingalézül, bár nem annyit, hogy ez folyamatos legyen, ebben még fel kell zárkóznom. Sok mindent megértek, nem annyira nehéz nyelv, mert alig van nyelvtana.
- Sri Lanka megváltoztatott?
- Emlékszem, milyen nehezen akartam befogadni ezt az élményt, azt hogy itt vagyok, de most már látom, hogy nagyon kellett ez nekem. A sri lankai emberek egyszerűen és békésen élnek, semmit nem bonyolítanak túl: igazi szeretetben vannak, ami nagyon erőteljes.
Ők sokkal csendesebbek és nyugodtabbak, sosem emelnék fel a hangjukat. A gyerekek úgy nőnek fel, hogy csupa kedvességet és szeretet kapnak, soha egy rossz szót, csak türelmet akkor is, ha rosszalkodnak. Sok új tapasztalatot szereztem, egyértelműen jobban tudom kezelni a problémákat.
Elkezdtem foglalkozni a fűszerekkel is, amit a főzésen kívül gyógyításra is használnak. Itt terem az igazi fahéj, a ceyloni tea, a kurkuma, a kardamom, a szegfűszeg, a bors. Mindennek sokkal intenzívebb az íze. Ma már az életemben jóval kevesebbet stresszelek, ezt megtanultam itt. Igyekszem mindent nyugodtan várni, de ha jön egy jó lehetőség azt biztosan elcsípem.
- Hogyan élnek a családok?
- A régi időkből megmaradt, hogy a generációk együtt élnek, mert régen sem volt külső támogatás és most sincs. Nincs gyes, nincs nyugdíj, csak a köztisztviselőknek, és közalkalmazottaknak, de mivel a legtöbben nem ott dolgoznak, ezért keveseknek jár.
Még a távoli rokonokról is, akinek nincsen családja. Ezért nagyon kevés a koldus az országban, mert itt a család az első. Az, hogy valakinek ne legyen gyereke, az szerencsétlenségnek számít. Itt ez olyan, mintha az ő élete megszűnne, mert nem viheti tovább a gyerek. Mindenki együtt él, de a városokban a fiatalok már gyakran külön költöznek a családtól. Itt is, ahol élek, minden generáció együtt lakik: anyuka, gyerekek, szülők, vejek. Munkamegosztás van, mindig van valaki, aki dolgozik és hazahoz annyi pénzt, hogy az elég legyen. Mivel nincsen szociális háló, gondoskodnak magukról az emberek.
- Tényleg ennyire nyugodt az élet?
- A legfurcsább eleinte az volt nekem, hogy ha felemeltem a hangom, szinte belefehérednek az itteniek. Láttam a szemükben, hogy valami nem stimmel. Viszont nem csak a félelmet láttam, hanem azt az ijedtséget is, hogy úristen mi történt veled? Ők nem úgy érzékelik a dühöt, náluk ez nem úgy megy, mint nálunk. Nem térnek ki a középpontjukból, a belső egyensúlyukból, nem szélsőségesek, legalábbis az átlagemberre ez a jellemző.
Védelmezik a gyermekeiket, nagyon támogatóak a családban, és nagy bizalommal vannak másokhoz is. Az sem zavarja őket, ha ma nem tudsz fizetni valamiért a kisközértben, tudják, hogy majd megadod, de az is előfordul, hogy többet ad vissza a boltos, ha nincs kisebb pénze.
Nagyon szeretetteljesek és szeretnek adni, ha valami jót teszel valakivel, akkor mindenképpen viszonozni fogja, nem sokat gondolnak a holnapra.
Mivel a holnapra nem gondolnak, ez például a munkaszervezésben szokott gondot okozni, mert nem mindig jön össze az ütemezés. Mindenre igent mondanak, mert nem akarnak megbántani, vagy nemet mondani. Erre figyelni kell, ha intézek valamit.
- Milyen amikor valaki először érkezik oda?
- Egy európai elsőre valószínűleg azt mondaná, hogy ez egy szegény ország, de szerintem nem így van. Ez egy nagyon jó képességekkel megáldott ország, egyébként lehet, hogy szegényebbek itt az emberek, de elégedettek azzal, amijük van. Azt szoktam mondani: ez India-light. Az ország nagy része Buddhista-filozófiát vall, mégis, itt tesznek az emberek azért, hogy legyen étel az asztalukon.
- Milyen az orvosi ellátás?
- Szerintem a betegellátással itt minden teljesen rendben van. Nagyon jó minőségű magánorvosi rendszer működik Sri Lankán és alapvetően jól értenek mindenhez az orvosok. Nagyon gyorsan és olcsón ellátják az embereket, és minden városban több magánkórház van, ahová be lehet menni, ha valami egészségügyi gondunk akadna.
- Spirituális útkeresőkkel is találkozol?
- Nekem is sokféle az érdeklődésem, már gyerekkoromban is érdekeltek a misztikus dolgok. Sri Lankán elkezdtem saját magam önfejlesztését, és a szellemi út, amin járok, azt is eredményezi, hogy nem tudom kihagyni a munkámból sem. Érdekes, hogy több olyan utas jön, akinek szintén igénye van erre.
Nagyon gyakori, hogy tele voltak kérdéssel amikor ideérkeztek, de itt egy másik szemszögből láttak rá a dolgaikra. Ebben Sri Lanka nagyon sokat segít, ezzel én is tisztában vagyok. Itt van erre lehetőség, hogy magaddal foglalkoz, hogy kissé kitisztuljanak a dolgaid.
- Hiányzik otthonról valami?
- Nincs semmi, ami most eszem bejutna, hogy tényleg hiányozna. Egyedül talán az, hogy a lányomék Ausztriában élnek, de igyekszünk gyakran látogatni egymást. Annak ellenére, hogy nem élek otthon, az egyik legbüszkébb dolog az életemben, és a legnagyobb pozitívum, amiért hálás vagyok, hogy magyarnak születtem.
Szeretek haza menni, szeretem érezni a magyar földet, de nem érzek hiányt. Egyáltanán nem bántam meg, hogy ideköltöztem, mert bár otthon is jól voltam, az itteni munkámban is hihetetlenül jó visszajelzéseket kapok. Fantasztikus energiák vannak itt, a helyiek és maga az ország miatt is. Akik idejönnek ellazulnak, mert mindenkit elvarázsol a sok gyönyörű dolog. Hálás vagyok ezért, így ezt nem is nevezem munkának. Ma már furcsállom, hogy eleinte nem akartam itt maradni, de most már Sri Lanka lett az otthonom.
