LOVE

„Egy elvált férfinak nem te leszel az első, csak pótalkatrész vagy” – beszélgetés egy második feleséggel

„Imádom a férjemet, de fél lábbal benne ragadt az előző családjában. Nem így képzeltem, nagyon nem.”
Sassy - sassy.hu
2022. július 11.


Megosztom
Link másolása

– Mondtad a telefonban, hogy jógázol. Én is – törtem meg a csendet, ahogy elkezdtünk ténferegni a kilátó felé.

– Aha. Még csak pár hónapja járok. Óriási érzés, hogy egy héten egyszer van másfél óra, amikor szabad vagyok.

– Nem érzed szabadnak magad?

Bebújt a barna haja mögé.

– Mozaikfeleségnek lenni börtön. Én legalábbis úgy élem meg. Belefáradtam, hogy kifelé előadjam a tökéletes családanyát, egy családban, ami nem is az enyém.

Meglepett, hogy ez ilyen hirtelen kibukott belőle. Mióta feszíthette őt odabentről? Csendben bandukoltam mellette, ő belekezdett.

– Tibivel akkor ismerkedtem meg, amikor már fél éve külön éltek a feleségével. Zajlott a válóperes tárgyalás, a csaj lépett le egyébként, összeköltözött egy másik pasival, az is a családját hagyta ott miatta. Én meg kaptam egy megtört szívű pasit, aki rajongott értem, és hétvégente egy öt, meg egy nyolc éves kisfiút. Harminchárom voltam, már nagyon akartam családot. Azt hittem, beütött életem mázlija: itt egy óriási szerelem, meg egy “kész” család. Tibi mellettem lassan kiheveri az asszonyt, én sokkal jobb leszek, szülök neki egy gyereket, és élünk szépen, mint hal a vízben.

– Gyanítom, hogy nem így történt.

Kuncogni kezdett. Keserűen.

– Ha irodalmi nyelven akarnék fogalmazni, azt mondanám: beb...ott az élet. Nem azonnal, hanem szépen, fokozatosan. Rájöttem, hogy amibe szerelemittasan belesétáltam, az tulajdonképpen egy csapda.

Összebútoroztam egy fél-elvált pasival, akinek a bírósági papír nem jelentett semmit. Továbbra is a volt asszony csicskája maradt, na meg persze családapa. A régi családjában, nem a miénkben. Érted? Engem elvett ugyan, de nem teljes jogú feleség kellett neki, hanem pótalkatrész.

– Nézd, én tudom, hogy a mai mozaikcsaládok nagyon guzmisak tudnak lenni. Rengeteg kompromisszumot kell kötnie mindenkinek.

Megint lehajtotta a fejét, egy elszáradt fenyőtobozt rugdalt.

– Kompromisszum... igen. De hol van a határ a kompromisszum és a teljes önfeladás között? A rabszolgaság között? Mert úgy érzem, nekem ez jutott. Tudom, hogy a férjem szerelme az enyém. De van, ami a szerelemnél sokkal fontosabb. A lojalitás, az elkötelezettség, a törődni vágyás. És ezek nála már foglaltak voltak. A felesége foglalta le, húsz éve. Azt hiszem, az én hibám, hogy ezt nem láttam már az elején. És az ex  nehéz eset. A válás után egy évvel az új pasija is lapátra tette. Akkor ébredt rá, hogy a jól fizető férjét talán mégsem kellett volna a sutba dobni. És ugye akkorra már Tibi elvett engem.

De a csaj tudta, hogy a kezében van az aduász, ami mindent és mindenkit felülír: a két gyerek. Rafkós nő, ráérzett, mit kell tennie. Jöttek a manipulációk, ahogy én hívom, “a fárasztásos technika”. Napi húsz Messenger-üzenet, ide menj a gyerekekért, oda menj, hozd haza őket az oviból, mert migrénem van... Jött az éjszakai sírós telefon is, hogy az egyik kicsi belázasodott, mi legyen, rohanni kéne vele az ügyeletre, és Tibi rohant is.

– És a férjed ugrik minden csettintésére? Értem én, hogy szereti a gyerekeit, de azért fontos lenne határokat szabni.

– Na, ez az, ami szerintem az elvált pasik többségének nem megy. Látom a hasonló sorsú barátnőimen, de Tibi klasszikus példa rá. Három éve a férjem, de még mindig tele van bűntudattal a kiskölykök miatt. Ezek a férfiak egyszerűen belebetegszenek abba, hogy elveszik tőlük a gyerekeiket. Én azt látom rajta, hogy kétféle lelkiállapota van: vagy boldog, amikor a gyerekek is velünk vannak, akkor mintha engem is jobban szeretne, vagy boldogtalan, mert utánuk vágyakozik. Az exe erre játszik rá, sikeresen. Így semmi esélyem.

– Nem tudsz valahogy ebbe beilleszkedni? Ha szereted Tibit, el kell fogadnod a helyzetet. A két gyereket nem tudod semmissé tenni.

Leültünk egy padra, úgy gubbasztottunk, mint két veréb. Halkan, bizalmasan beszélt hozzám, mintha egy közeli barátnője lettem volna. Elképesztően ki volt éhezve az emberi melegségre.

– De hát folyamatosan ezt próbálom. Szeretem a fiúkat. Esténként mesélek nekik. Vezetem azt a nagy háztartást, teleültettem muskátlival az ablakokat, mosok-főzök-vasalok, ellátom az egész családot. Múlt vasárnap megnéztem a srácokkal az egyik Indiana Jones-filmet, úgy élveztük. De abból is baj lett. Az asszony még este rácsörgött Tibire, és ordítozott, hogy “az a nő” ijesztő filmeket nézet a fiaival. Tibi meg ilyenkor csak topog, meg nyugtatgatja. Egyáltalán nem áll ki mellettem.

Hogy legyek úgy két gyerek nevelőanyja, hogy minden kötelességem megvan, ami az anyasággal jár, és persze szeressem is úgy mindkettőt, mintha a sajátjaim lennének, de semmi jogom nincs nevelni őket? Rájuk se merek szólni, mert előbb-utóbb megkapom, hogy nem az enyémek.

– Ha esetleg te is szülnél egyet...

– Áhhh, erről már lemondtam. Szüljek, ebbe a bolondokházába? Cafatokban lógnak az idegeim, soha nem tudom, mikor kell ugrani, mikor lesz kitalálva megint valami program, mikor lesz balhé valamiből. Egy merő rögtönzés az életünk, és én önmagamat, a vágyaimat már nem látom sehol ebben a történetben. Csak szolgálom őket. Meg nem is tudok kettesben lenni a férjemmel. Esténként, munka után hullák vagyunk, hétvégén meg a fiúk éjszaka bemásznak közénk az ágyba. Cukik, meg minden, de ebből nem lesz kisbaba.

– Ne haragudj, hogy ezt mondom, de ha ezt ennyire nem bírod rendezni, vagy megbeszélni Tibivel, már évek óta, akkor nem biztos, hogy neked való ez az egész.

Mintha csak arra várt volna, hogy ezt végre kimondjam, úgy nézett rám, mint valami megváltóra.

– Gondolod?

– Én nem tudok ebben tanácsot adni, de szerintem ez kifejezetten a “vagy megszoksz, vagy megszöksz” kategória.

Lemondóan lapogatta a talpával a fenyőtobozt.

– Igen, tudom. Van a neten egy “Második feleségek” csoport, ott öntjük ki egymásnak a szívünket, néha ott is ezt írják. Az a legszomorúbb az egészben, hogy meglepően sokan tanácsolják: meneküljek, és ha újra kezdhetnék, soha többé nem jönnének össze elvált, gyerekes pasival.

Fogalmam sem volt, mit mondjak. Aztán csak annyi csúszott ki a számon:

– Figyelj, még fiatal vagy...

– Harminchat vagyok. Ha családot akarok, sajátot, akkor hamarosan döntenem kell. Az a legnehezebb az egészben, hogy szeretem Tibit. Ha néha jut nekünk egy-két “saját” pillanat, az gyönyörű és intim. Ha elhagynám, egy kicsit belepusztulnék. Egyszer egyébként már a fejéhez vágtam, hogy miért nem megy vissza az asszonyhoz? Folytassák tovább, mintha mi sem történt volna, hiszen úgyse váltak le egymásról, ők továbbra is egy család, csak éppen mindketten “mással d...gnak”. Szörnyű, milyen mélységeket hoz ki az emberből a tehetetlenség...

– És erre Tibi mit mondott?

– Csak annyit, hogy ne akarjam, hogy választania kelljen köztem és a gyerekei között. Ő azt hiszi, erről van szó.

– És nem erről?

Fürkészőn nézett rám, lassan rázta a fejét, mint aki maga se tudja a választ.

– Azért köszi, hogy meghallgattál. Ha egyszer jobb lesz, majd megkereslek. De egy biztos: ha úgy alakul, hogy újra elkezdek randizni, és a pasi csak megemlíti, hogy elvált, és kicsi gyerekei vannak, abban a másodpercben otthagyom. Még a kávémat sem iszom ki.

Néztem utána, ahogy elsétált a napsütésben, a buszmegálló felé. Majdnem rákiáltottam, hogy húzza ki magát, aki jógázik, annak muszáj. De aztán nem szóltam. Úgy éreztem, hogy ami az ő vállát nyomja, azon nem segít egy jól kivitelezett jógapóz.

Fotó: Pixabay


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


LOVE
A hűtlenség új formája zúzza szét a kapcsolatokat - és a férfiaknak nem fog tetszeni a válasz
Sokak szerint ez pont olyan, mint a megcsalás.

Megosztom
Link másolása

Egy perth-i nő egyetlen kattintással rúgta ki a pasiját: amikor rájött, hogy a srác előfizetett egy népszerű pornós OnlyFans-oldalára, azt mondta, ez pont olyan, mint a megcsalás. És úgy tűnik, ezzel nincs egyedül.

Egy friss felmérés szerint az emberek többsége is úgy gondolja, hogy

ha a párjuk erotikus/pornográf képeket és videókat nézeget, azzal átlépi a hűség határát.

A kérdést a Great Aussie Debate című országos felmérés boncolgatta, amelyben több mint 54 ezren vettek részt – és nem csak a házárakról vagy a bevásárlásról mondtak véleményt, hanem többek közt az OnlyFansről is.

A válaszadók 50 százaléka szerint az ilyesmi egyértelműen megcsalás,

míg 42 százalék azt mondta: attól függ, milyen kapcsolatot alakít ki a user és a tartalomgyártó. Csupán 8 százalék véli úgy, hogy az OnlyFans része lehet egy párkapcsolatnak.

„Nem kérek a haverjaidtól meztelen képet, te se kérj más nőktől”

Az egyik legismertebb ausztrál OnlyFans-modell, Maddi Miller, havonta közel 19 ezer dollárt keres, mégis azt mondja, vannak határok, amiket ő sem lép át.

„Nagyon fontos a bizalom.

Én is kidobtam az exemet, miután lebukott, hogy más nőkről nézeget pucér képeket miközben mellettem feküdt az ágyban”

– mondta a news.com.au-nak.

Miller szerint más lenne a helyzet, ha a fiú őszintén beszélt volna róla, de nem ez történt.

„Több olyan nőre még elő is fizetett, akiket személyesen ismerek.

Ez árulás volt. Nem kértem a haverjaitól meztelen képeket – ő miért érezte úgy, hogy ezt megteheti más nőkkel?”

A 20 éves nő szerint a történtek után hosszú időre megingott az önbizalma és a bizalma is másokban. Hozzátette: fiatal, független nőként gyakran találkozik olyan férfiakkal, akik nem tisztelik a határait – különösen, ha tudják, hogy ő az OnlyFansből él.

„Attól még, hogy ez a munkám, nem jelenti azt automatikusan, hogy neked bármit szabad.”

A nők végre szigorúbbak

A kutatás szerint a nők 61,3 százaléka szerint a partner pornóhasználat egyértelmű megcsalás. A férfiaknál ez az arány jóval alacsonyabb, mindössze 35,5 százalék gondolja így. Ehelyett 46,1 százalékuk szerint ez inkább attól függ, milyen a kapcsolat a user és a tartalomkészítő között.

A felmérés utolsó részében a lap megszólaltatott néhány „utcai véleményt” is. Egy nő szerint az egész attól függ, milyen jellegű tartalomra fizet elő valaki, míg a barátnője azt mondta: az is számít, ha pénzt költ rá a pasi.

„Ha fizetsz érte, beszélgetsz vele, sőt talán még flörtölsz is – az bizony megcsalás.”

Egy megkérdezett férfi szerint nem megcsalás, de mégiscsak tahó húzás:

„Ha öt éve együtt vagyok valakivel, és ezt csinálja? Az nagyon durva. De ha friss kapcsolat? Akkor inkább viszlát.”


Megosztom
Link másolása

LOVE
A Rovatból
11 kifejezés, amit azok a férfiak használnak, akik még kapcsolatban vannak, de már kifelé tekintgetnek
Ezek a kifejezések mindent elárulnak, még akkor is, ha elsőre ártatlannak tűnnek.

Megosztom
Link másolása

Amikor valaki fejben már kilépett a kapcsolatából, annak azonnal érezni a nyomát a kommunikációjában is – még akkor is, ha elsőre csak ártalmatlan feszültségnek tűnik.

Van néhány visszatérő mondat, amit a férfiak gyakran használnak, amikor fizikailag még melletted vannak, de érzelmileg már rég leléptek.

A mondatok általában monoton, félvállról odavetett, érzelemmentes hangon hangzanak el – nem feltétlenül kegyetlenek, de minden érzelmi elérhetőséget nélkülözve.

Ha pedig ezeket a mondatokat semmilyen kedves, jóvátevő gesztus nem követi, az elég biztos jele annak, hogy az illető már kiszállt a kapcsolatból, csak még nem meri hangosan kimondani.

Íme az a 11 mondat, amit a férfiak akkor használnak, amikor már csak a testük van jelen.

1. „Csak fáradt vagyok”

A kapcsolatból érzelmileg már kiszállt emberek gyakran a fáradtságot dobják be mentségként, hogy elkerüljék a valódi kapcsolódást.

A fáradtságra hivatkoznak, miközben valami sokkal mélyebb dologról van szó. Amikor egy férfi fejben már máshol jár, nem akar érzésekről beszélni.

Ezért inkább a „kimerült vagyok” vonalat tolja, hogy csak felszínes csevegésre kelljen szorítkoznia.

Egy tanulmány szerint, amikor valaki ki akar szállni egy kapcsolatból, mindent megtesz, hogy pszichológiai távolságot teremtsen közte és a párja között – így próbálja enyhíteni a kellemetlenséget, hogy még benne van valamiben, amit már nem akar.

2. „Muszáj most erről beszélnünk?”

Ez a kérdés elég árulkodó. Ha valakit már nem érdekel a kapcsolat fenntartása, kerülni fog minden érzelmes témát.

Mark Travers pszichológus szerint az ilyen férfiak szinte soha nem adnak egyenes választ: ha megkérdezed, hogy milyen napja volt, élvezi-e a vacsorát, vagy mit gondol a közös tervekről, kitérő, lelketlen válaszokat adnak.

Már nem akarnak energiát fektetni a kommunikációba – mert nem érdekli őket a közös jövő.

3. „Túlreagálod”

Ahelyett, hogy őszintén kimondaná, hogy már nem érdekled, inkább eléri, hogy a te érezd magad túl érzékenynek vagy problémásnak. Így nem neki kell vállalnia a felelősséget.

Ez a mondat a gázlángolás (gaslighting) egyik formája: elülteti a kételyt a partner fejében, és eltéríti a figyelmet a saját érzelmi hiányától.

Jamie Cannon mentálhigiénés szakértő szerint az ilyen emberek alapvető stratégiája, hogy elkerüljék a felelősségvállalást, még a mindennapi viselkedésükben is.

4. „Én ilyen vagyok”

A férfi egyszerűen a személyiségére hivatkozik, hogy megmagyarázza, miért nem akar változni vagy dolgozni a kapcsolaton.

Nem hajlandó valódi beszélgetést folytatni a megváltozott viselkedéséről.

William Berry pszichoterapeuta szerint, amikor valaki azt mondja: „Én ilyen vagyok”, valójában annyit mond: „Nincs kedvem változni”.

5. „Nem tudom, mit akarsz tőlem”

Ha a nő megkérdezi, miért lett érzelmileg elérhetetlen a párja, a férfi gyakran ezzel hárítja el a beszélgetést. Ez azt sugallja, hogy a nő igényei túlzók vagy jelentéktelenek.

Egészséges kapcsolatokban az egyik fél igényeit meghallgatják, még akkor is, ha azok nem könnyen teljesíthetők.

De ha valaki már menni készül, elveszíti az érdeklődését a másik igényei iránt is.

6. „Nem kértelek, hogy ezt megcsináld”

Amikor valaki érzi, hogy a párja eltávolodik, gyakran próbálja kedvességekkel és extra figyelemmel visszahódítani.

De ha a másik érzelmileg már nincs jelen, még egy szimpla „köszönöm” helyett is csak ennyit ad: „Nem kértelek erre”.

Ez az érdektelenség világos üzenet: nem számít már, mit teszel.

7. „Túl sok minden jár a fejemben”

Ez a mondat egy jól bejáratott fal, amivel a férfi elzárkózik az érzelmi intimitás elől. Arra hivatkozik, hogy túlterhelt, anélkül, hogy bármilyen konkrétumot megosztana.

Ez a kifogás lehetővé teszi, hogy kerüljék a konfliktust és a mélyebb beszélgetéseket – miközben a partnerük reménykedik, hogy talán csak átmeneti kimerültségről van szó.

8. „Én csak nyugalmat akarok”

A „nyugalmat akarok” általában azt jelenti: nem akarok vitázni, nem akarok megoldani semmit, egyszerűen nem érdekel már semmi eléggé ahhoz, hogy próbálkozzak. Az emberek sokszor úgy védekeznek az érzelmi fájdalom ellen, hogy egyszerűen kivonulnak a kapcsolatból.

Ez nem béke – ez feladás.

9. „Itt vagyok, nem?”

Egy kapcsolat több annál, minthogy fizikailag jelen legyél. De amikor egy férfi csak ennyit mond, valójában azt közvetíti:

„Megteszem a minimumot, és ennyi legyen elég.”

Ha valaki már nem kommunikál, érzelmileg eltávolodik, és nem mutat érdeklődést a közös jövő iránt, akkor fizikailag ott lehet – de valójában már nincs ott.

10. „Te jobbat érdemelsz”

Elsőre nemes mondatnak tűnik, de csúnya csapda. Ahelyett, hogy kimondaná: „Már nem érzek úgy, ahogy kellene”, inkább átadja a döntést a másik félnek.

Ari Eastman író szerint, amikor valaki azt mondja, hogy „te jobbat érdemelsz”, valójában azt üzeni: „nem vagyok hajlandó megadni, amit megérdemelnél”.

Ezzel nagyjából arra biztat, hogy gyorsan keress valakit helyette, mert ő nem lesz már itt soká.

11. „Csinálj, amit akarsz”

Ez már a cinikus fázis. Ha egy férfi ezt mondja, az azt jelenti: nem érdekli, mit csinálsz, nem számítasz neki többé.

Egy érzelmileg elkötelezett férfi törődik a partner döntéseivel, életével.

Aki már menne, az nem kérdez, nem törődik veled, nem érdekled, mert nem érzi magát érintettnek.

Az ő jövőképében te egyszerűen nem vagy benne.

Via Yourtango


Megosztom
Link másolása


LOVE
Mennyi az ideális számú szexuális partner? Egy tanulmány kiderítette, de az eredmény téged is meg fog lepni
Hány emberrel feküdtél le eddig? Van egy szám, aminél már senki nem ítél el

Megosztom
Link másolása

Egy friss tanulmány szerint létezik egy úgynevezett „ideális szexuális múlt” – egy szám, ami fölött már jön a fújolás, alatta meg a sajnálkozás. És nem, még mindig nem ugyanaz a szám érvényes a férfiakra és nőkre.

A kutatást a Social Psychological and Personality Science című folyóiratban publikálták, és azt vizsgálta, hány korábbi partner az, amit a társadalom még okésnak tart.

A helyzet az, hogy az emberek sokkal konzervatívabbak, mint gondolnánk – és persze egyáltalán nem ugyanúgy ítéli meg a nőket és a férfiakat.

Ha pasi vagy, a társadalmilag elfogadható szám életed során 4-5 partner, és ebből maximum 2-3 lehet futó kaland. Az első akciózásra ideális életkor férfiaknál 18 és 20 év között van.

A nőknél szigorúbb a helyzet: nekik 2-3 partner a még elfogadható, ezen belül is maximum 1-2 lehet laza kapcsolat.

Náluk az első alkalom ideje korábban jön el, általában 16-18 évesen – írja az eredmények alapján a Vice.

Hogy miért pont ezek az ideális számok? A kutatók szerint a társadalom kevesebbet ítélkezik azok fölött, akik nem túl aktívak. Ahogy ők írják:

„Vannak hasonlóságok és különbségek is a férfi és női szexualitás társadalmi megítélésében. Azonban

ellentétben a szokásos feltételezésekkel, a mérsékelt, és nem a nagyon alacsony vagy extrém magas aktivitás a leginkább elfogadott mindkét nem esetében.”

Vagyis: aki középen marad, azt nem piszkálják.

Csakhogy itt jön a csavar: egy másik kutatás szerint

az átlagos amerikai 14 emberrel feküdt le életében, ami ezekhez az „ideális” számokhoz képest már-már botrány.

A kutatást a Talker Research végezte a szexjátékipar egyik nagyágyújának, a LELO-nak a megbízásából.

A németországi felmérés több mint 340 résztvevőt kérdezett meg arról, hogyan ítélnek meg egy 25 éves fiatal felnőttet a szexuális előélete alapján.

A kutatás azt is kimutatta, hogy a férfiakat sokszor amiatt nézik le, mert „nincs elég skalpjuk”, vagyis a teljesítménykényszer még mindig él és virul.

A nőket viszont még mindig a „túl sok partner” miatt szégyenítik meg, mintha 2025-ben nem lenne már lejárt lemez ez az egész kettős mérce.

Tavaly ősszel készült egy másik felmérési is, amelyből kiderült, hogy az amerikai párok negyede még mindig titkolja a pontos számokat a partnere elől. A 2000 résztvevő bevallása alapján

sokan nem árulják el, hogy pontosan hány emberrel volt szexuális kapcsolatuk a jelenlegi partnerük előtt:

* 26% soha nem mondta el a tényleges számot,

* 16% pedig direkt kevesebbet mondott, amikor rákérdeztek.

* 60% szerint egyszerűen nem kérdezték meg őket,

* míg minden kilencedik ember azt gyanítja, hogy a párja is hazudik róla.

És a legjobb: bár a szinglik 83%-a állítja, hogy gond nélkül bevallaná az igazságot, mindössze 62% az, aki valóban tudni is akarná, hogy a másik pontosan hány emberrel feküdt le.


Megosztom
Link másolása


LOVE
Ez a mondat az, amit minden nő hallani akar egy férfitól – és nem, nem azt, hogy „szeretlek”
Nem drámai, még csak nem is romantikus a klasszikus értelemben.

Megosztom
Link másolása

Nem, nem az, hogy „Imádlak”. Nem is a „Gyönyörű vagy”. És nem a „Menjünk vásárolni!” - még csak az sem, hogy „Hogy van anyukád?”. Ezek mind kedves mondatok, sok nő örömmel hallja őket, de önmagukban nem ezek azok a szavak, amiktől az ember lánya elolvad.

A pszichológusok szerint a legvonzóbb mondat, amit egy férfi egy nőnek mondhat, ez: „Majd én intézem.”

Ez a három szó simán, magától értetődően hangzik el – és olyan erőt és biztonságot ad, amitől az, aki hallja, rögtön el tud lazulni. Nem harsány, nem hősies, nem teátrális – épp ellenkezőleg.

Pont azért működik, mert egyszerű, mégis mélyen gondoskodó.

Ez a mondat sokkal többet jelent annál, amit elsőre kihallani belőle: azt üzeni, hogy „Átveszem a dolgot. Megoldom. Te addig csak legyél. Most én jövök.” És ez – ha őszinte és utána a férfi meg is csinálja amit ígért – komoly hatással tud lenni arra, aki hallja. Olyan, mintha valaki végre átvenné a felelősséget, a terhet, a feladatot – de nem azért, mert kell, hanem mert akarja.

De hát ma már minden nő önálló, nem?

A mai világban a nők függetlenek, erősek, önállóak – és ez jó. Sőt, szükséges. Generációkon keresztül tanultuk és tanítottuk, hogy egy nők is képes mindenre, amire egy férfi – és ez alapvetően helyes. De ez az üzenet sokszor elnyomott egy másik, finomabb igazságot: hogy

a párkapcsolatokban nemcsak az számít, mihez van jogunk, hanem az is, hogy mire vágyunk egymástól.

És ebben lehet különbség. Van, aki biztonságra vágyik, van, aki azt szeretné érezni, hogy gondoskodnak róla – más meg azt, hogy gondoskodhat. És ezek az igények nem mindig nemhez kötöttek, de nagyon is valósak.

Egy ölelés, két világ

Amikor két ember megöleli egymást, nem biztos, hogy ugyanazt élik át közben. Az egyikük talán erőt érez – azt, hogy védelmezni tud, jelen tud lenni. A másik pedig pont azt, hogy lazíthat, nem kell erősnek lennie, egy pillanatra megpihenhet.

Mintha két külön világból érkeznének, és ebben az egy ölelésben találkoznának. És ez a találkozás akkor a legtökéletesebb, ha valaki ki is mondja: „Majd én intézem.”

Energia és figyelem

Ez a dinamika nem csak férfi-nő viszonylatban működik. Ezek az energiák nem a biológiához, hanem a szerephez és kapcsolódási módhoz kötődnek. Van, hogy ez felcserélődik, van, hogy állandó – a lényeg az egyensúly.

Az a három szó – „Majd én intézem” – nem hatalmi játszma. Nem uralkodás. Nem azért erős, mert hangos, hanem mert csendes és biztos.

Mert jelenlétet jelent. Figyelmet. És igen, szeretetet is.

Amikor valaki ezt kimondja, és utána valóban meg is teszi amit vállalt, akkor nemcsak a problémát oldja meg – hanem kapcsolatot is épít. És az ilyen mondatokra sokkal tovább emlékezünk, mint bármilyen nagy gesztusra.

Via Yourtango


Megosztom
Link másolása