FONTOS
A Rovatból

Ha a férfiak minden hónapban egy hétig a testük bármely részén véreznének, bátorság-érdemérmet osztanának miatta egymásnak

Bárhogy is hívod, a hónapnak ez az időszaka nem népszerű téma. Főleg a munkahelyen. Pedig itt lenne az ideje, hogy beszéljünk a menstruációs szabadságról.

Megosztom
Link másolása

Mint a legtöbb radikális ötlet, a menstruációs szabadság koncepciója is egészen egyszerű. Kínzó görcseid vannak, amelyek miatt alig tudsz felegyenesedni? Olyan erős a vérzésed, hogy rettegsz, hogy átvérzed a nadrágodat is? A PMS-től szorongsz, vagy éppen olyan alacsony az ingerküszöböd, hogy elsírod magad bármitől? A legjobb, amit tehetsz: kiveszel egy nap fizetett szabadságot. Ha fiatal vagy, akkor abból a huszonegy-kettőből, ami életkor szerint jár. Pedig a koncepció nem is annyira új: a világ bizonyos kultúráiban évezredek óta létezik a menstruációs kunyhó valamilyen formája - pozitív és negatív értelemben egyaránt. Japánban pedig 1947 óta törvényben rögzített jog, hogy menstruáció idején hazamehetsz a munkahelyedről következmények nélkül.

És mégis,

alig van olyan cég, amely menstruációs szabadságot kínál, és ha egy munkaadó úgy dönt, hogy felajánlja - mint például a VI. kerületi önkormányzat -, annak akkora a sajtóvisszhangja, mintha újra ember szállt volna le a Holdon.

Ezerszer nagyobb a valószínűsége annak, hogy pontosan abban a pillanatban ejted el a markodban rejtegetett tampont, amikor az IT-s Marci szembejön a folyosón, mint annak, hogy olyan vállalatnál dolgozhass, amelynek a HR kézikönyve kifejezetten kimondja, hogy a menstruációs tünetek elfogadható okot jelentenek a betegszabadságra.

Pedig a menzesz egy elég átlagos testi funkció. Tizenhét évig dolgoztam nagyvállalati környezetben, és a menstruációról való nyílt beszélgetés vagy a menstruációs tünetek miatti szabadság témájának még a felvetése sem fordult elő. A legtöbb nő fiatal korától tanult szégyenérzetet él meg a menstruációjával kapcsolatban. A téma nagyrészt még mindig tabu, annak ellenére, hogy a betétreklámokban a furcsa kék folyadékot mára vörös festék váltotta fel. Ez sajnos a munkahelyeken fokozottan így van,

általában nem bátorítják a nőket arra, hogy beismerjék, ha a menstruálnak - különösen olyan személyek jelenlétében, akik nem menstruálnak.

Ami abszurdum, amikor egy olyan bolygón élünk, ahol 1,8 milliárd nő menstruál. Ez elég szép szám, mégis lenézik őket emiatt. Arról ne is beszéljünk, hogy

ha a férfiak minden hónapban egy hétig a testük bármely részén véreznének, akkor biztos, hogy az dicsőségnek számítana, és bátorság-érdemérmet osztanának egymásnak azért, mert szembenéztek a görcsökkel, és egy óra alatt átáztatták azt a szuper tampont.

Nevetséges vagy sem, a menstruációról kínos beszélni a munkahelyen - pedig a menstruációs szabadság vállalati politikává tétele egy mindenki számára méltányosabb, befogadóbb munkahelyet eredményezhetne.

Különösen érdekes, hogy a menstruációs szabadságról szóló beszélgetés hogyan nyithatná meg az utat a menopauzáról szóló párbeszéd előtt, ami talán még tabusítottabb téma a munkavállalók között, mint a menzesz. Egy olyan világban, ahol a nő értéke úgy csökken, ahogy az évei száma gyarapodik, a menopauza-témája is kritikusnak számít.

Egy fecske nem csinál nyarat, de amikor Terézváros önkormányzata (majd nem sokkal később a budapesti VII. kerület is) bevezette a menstruációs szabadságot az általa fenntartott intézményekben, azt hihettük, megtört a jég. A polgármester akkor ezt írta ki a facebook oldalára:

A fájdalmas menstruáció nem gyengeség. Nem lehet stigmatizálni. Nem lehet elvárni, hogy „dobj be két algoflexet meg nospát, szorítsd össze a fogadat, és végezd a munkádat”.

Nem lehet hatékony munkavégzést várni attól, aki akár a katedra mögött állva, a számítógépnél ülve vagy a gyártósor mellett fájdalomtól szenved. Márpedig jelenleg a jogalkotás nem vesz tudomást ezekről a nőkről. Kutatások alapján a fiatal nők 60-90 százaléka szenved a dysmenorrheától, azaz a fájdalmas menstruációtól. (…) Terézváros képviselő-testülete ma a javaslatomra elfogadta, hogy az önkormányzat tulajdonában álló cégekben havonta egy extra, fizetett szabadnapot biztosítsunk a dysmenorrheás nőknek. A szabadság nem alanyi jogon jár, a közelmúltban elfogadott spanyol szabályozáshoz hasonlóan orvosi igazolást kell beszerezni a nőknek arról, hogy a menstruáció időszaka alatt erős fájdalmakat élnek át, mely jogosultságot kétévente kell felülvizsgálni.”

Havi 1 nap, és orvosi igazolásra. Már ez is sokkal több, mint amit mások megtesznek. Csakhogy ha azt gondolod, mennyire menő lehet a budapesti belvárosban a polgármesteri hivatalban dolgozni, nagyot tévedsz. Ez a szabadság ugyanis csak az önkormányzat tulajdonában lévő cégek dolgozóira vonatkozik. A polgármester így folytatta:

„Nem véletlenül írtam, hogy a cégeinkben vezetjük be az intézkedést. Egyelőre ennyit tehetünk, hiszen erre a polgármesteri hivatalban a törvények miatt egyszerűen nincs lehetőségünk.

Nem elég, hogy a jogszabályok nem írják elő, hogy a fájdalmas menstruációjú nőknek pótszabadnapot kell biztosítani, még aktívan akadályozzák is, hogy a köztisztviselőkre nézve bármilyen állami intézmény hasonló intézkedést bevezessen.”

De a polgármester hiába ígérte meg, hogy majd törvényjavaslatot nyújtanak be, ami változtat a helyzeten, a helyzet azóta is változatlan.

A munkáltatók nem nagyon szeretnék elfogadni a munkatársaik biológiai szükségleteit. A menstruációs szabadság ennek egy része lenne, de mi a helyzet az összes többi hormonális témával, amin a nők keresztülmennek, mint például a menopauza, vagy a terhesség, a szülés utáni időszak?

A puszta elismerése annak, hogy az alkalmazottaknak fizikai testük is van, ami hatással lehet a munkavégzésükre, még mindig várat magára.

Pedig az is sokat jelentene, ha a HR kézikönyvekbe bekerülne, hogy a menstruációval kapcsolatos kellemetlenségek elfogadható okot jelentenek a betegszabadságra, ez azt jelezné, hogy a munkáltató megérti, hogy vannak fizikai változások, amelyek a dolgozóik testével történnek.

Ehhez szemléletváltásra van szükség, és a szemléletváltást az iskolában lehet kezdeni. Abban az iskolában, ahol még a tornaóra alól is vagy sikerül felmentést kapni a nehéz napokon, vagy nem. Akad ugyankkor egy iskola Magyarországon, ahol már áttörte a hallgatás falát a téma.

Az IBS tavaly tavasszal ezt tette ki az oldalára: „Az International Business School a menstruációs görcsöket és az ezzel járó nehézségeket mostantól olyan elháríthatatlan körülményként kezeli, amely a megengedett hiányzási kvóta feletti igazolt hiányzást indokolhatja. Az ilyen kéréseket a korábbi gyakorlattal ellentétben nem utasítjuk el úgy, mint a hiányzási keretbe „beleférő” kisebb betegségeket, és orvosi igazolásra sincs szükség.” - A továbbiakban felsorolják, hogy hány vállalat él ezzel az eszközzel a világon, a helyzet az, hogy a lista nem túl hosszú, belefért egy cikkbe. Meghökkentő módon ebben az üzleti iskolában azt tanítják a tanulóiknak, hogy mindez a termelékenységet javítja: „Itthon a Sigma Technologies Magyarország cégnél, és pár önkormányzatnál is elérhető a menstruációs szabadság. A termelékenység javulásán túl azt is kimutatták, hogy az effajta kezdeményezések csökkentik a stigmatizációt, és hozzájárulnak ahhoz, hogy a jóléti és egészségügyi kérdések a szervezeti kultúra részévé váljanak.”

A gondolat alulról indult, a diákönkormányzat ötletét karolták fel, és joggal büszkék arra, hogy felsőoktatási intézményeket tekintve az elsők között vannak a világon, akik a menstruációt figyelembe veszik hiányzások esetén. Az innen kikerülő üzletemberek talán már más vállalati kultúrát fognak építeni.

De az ideális az lenne, ha a vezérigazgatók is használnák ezt a kifejezést, nem csak az ifjúsági aktivisták és a menstruációs termékeket gyártó cégek.

Egyes aktivisták szerint a menstruációs szabadság elfogadottá tétel megkönnyítheti például azt is, hogy a férfiak kivehessék a cégük által kínált apasági szabadságot, amelynek igénybevétele körül sokszor egyfajta megbélyegzést érezni. És ha egy vállalat valóban méltányos akar lenni, akkor ezt a juttatást nemcsak az irodai dolgozóknak kell felajánlani, hanem a frontvonalban dolgozóknak is, akiknek a legnagyobb szükségük lenne erre.

A menstruációs szabadságnak azonban van egy másik oldala is. Negatív hatással lehet azokra, akik igénybe veszik, ha a cégnél nem foglalkoznak a mögöttes szexista hiedelmekkel és attitűdökkel, valamint a nemi alapú megkülönböztetés egyéb formáival. Könnyű ugyanis átcsúszni a másik térfélre, ahol úgy láthatják, hogy a menstruáció a nőiesség és a női törékenység jele, és ennek szabadságban kifejezése megerősítheti azt a sztereotípiát, hogy

a nők létének értelme csak a gyermekvállalás, helyük pedig otthon, a négy fal között van. Különösen Magyarországon nem mondhatjuk, hogy erre a férfiak egy jól körülhatárolható csoportja részéről ne lenne igény.

Ez nem azt jelenti, hogy a vállalatoknak nem kellene menstruációs szabadságot biztosítani a dolgozóknak, sokkal inkább azt, hogy össze kellene kötni bizonyos diszkrimináció ellenes képzésekkel.

Felmerülhet még kérdésként a magánélet védelme. Felajánlják ezt a szabadságot, tehát akkor ezt fel kell tüntetni valakinek a naptárában, vagy titokban kell kivenni? A spanyolok már tudják erre is a választ. Spanyolország lett az első európai ország, amely törvényt fogadott el a fizetett menstruációs szabadságról. A törvény értelmében az állam betegszabadságot fizet a súlyos menstruációs fájdalomtól szenvedő nőknek, ha rendelkeznek erről orvosi igazolással. Persze a spanyolok még tovább mentek:

a menstruációs és fogamzásgátló termékeket ingyen osztják a középiskolákban.

Hogy haladunk, azt mutatja egy brüsszeli pártcsalád nőnapra időzített bejelentése is: „A Baloldal az Európai Parlamentben képviselőcsoport az elmúlt hat hónapban lehetővé tette az alkalmazottaknak, hogy havi három nap szabadságot vegyenek ki a menstruációs szabadságra vonatkozó politika részeként. A sikeres eredmények miatt másokat is felszólít, hogy kövessék példájukat. ‘A munkatársaink nagyjából fele menstruál, és egyesek számára ez néha kihívást jelenthet - mondta Francisco Orozco Dopico főtitkár a The Brussels Timesnak. - A munkahelyi mentális és fizikai egészséget nagyon komolyan vesszük, és ahol vannak olyan területek, amelyeken javíthatunk, azon gondolkodunk, hogyan tehetnénk ezt meg.’"

Egyes ellenzők azzal érveltek, hogy a nőknek inkább a menstruációs fájdalmak okának feltárására kellene összpontosítaniuk, és orvoshoz fordulniuk. Akadnak ellenzők, akik úgy érzik, hogy a menstruációs szabadság növelné a munkahelyi egyenlőtlenséget vagy a női alkalmazottak diszkriminációját, míg mások tartanak a rendszerrel való visszaéléstől. Ez utóbbira megfelelő választ adhatott márciusban a brüsszeli képviselőcsoport főtitkára:

„A próbaidőszakban a 92 fős létszámból hat különböző személy összesen 13 alkalommal vett ki ilyen szabadságot. Akik nem vették igénybe ezeket a napokat, azt mondták, azért, mert nem volt rá szükségük.

Ez azt mutatja, hogy a nők szükség szerint használják.”

Ismételjük el: 6 hónap alatt a 92 fős kollektíva összesen 13 napot vett igénybe. Vagyis attól, hogy valami elérhető a számunkra, még nem feltétlenül fogjuk használni is. Csak ha baj van. Ha szükségünk lenne rá.


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


FONTOS
A Rovatból
Christina Applegate elárulta, melyik tünetre nem figyelt, ami a szklerózis multiplexre utalt évekkel előtte
A központi idegrendszert érintő, egész életen át tartó betegség tünetei folyamatosan súlyosbodnak, már mozogni is nehezen tud.

Megosztom
Link másolása

Már írtunk arról, hogy Christina Applegate nyíltan beszélt a betegségéről, és arról, hogy az állapota súlyossága miatt kénytelen volt visszavonulni a színészettől.

A közelmúltban egy interjúban azt is elárulta,

háttérszín kiemelés

melyik apró jelet hagyta figyelmen kívül évekkel azelőtt, hogy hivatalosan is szklerózis multiplexet (MS) diagnosztizáltak volna nála.

Az 53 éves színésznő – akit annak idején az Egy rém rendes család című sorozatban ismertünk meg – 2021-ben állt nyilvánosság elé a betegséggel, a diagnózis után néhány hónappal.

A központi idegrendszert érintő, egész életen át tartó betegség tünetei miatt rendkívül nehéz volt számára a Halott vagy (Dead to Me) harmadik, egyben utolsó évadának forgatása.

Később azonban elárulta, hogy a betegséget már évekkel korábban is tünetek jelezték, csakhogy ő ezekre nem figyelt...

Egy korábbi interjúban, amely a Good Morning America című műsorban hangzott el, a színésznő az egyik barátjával, a szintén szklerózissal küzdő Jamie-Lynn Siglerrel beszélt az első jelekről. De más interjúkban is őszintén vallott a betegségéről.

"Szerintem valószínűleg már hat-hét éve megvolt [az MS]. Az első évad alatt [a Dead to Me-ben] észrevettem a forgatáson, hogy a lábam gyakran megbicsaklik. Azt gondoltam, biztosan csak fáradt vagyok, vagy kiszáradtam, vagy az időjárás az oka"

- mondta.

"Aztán hónapokig nem történt semmi, így nem foglalkoztam vele. De amikor durván lecsapott, muszáj volt odafigyelnem"

- tette hozzá a színésznő, majd könnyek között árulta el, hogy a forgatás végére már kerekesszékkel vitték a stúdióba.

"A tipikus tüneteim 2021 elején kezdődtek, akkor még csak bizsergést éreztem a lábujjamban"

– mesélte Christina Applegate.

"Mire nyáron elindult a forgatás, már annyira rossz állapotban voltam, hogy nem tudtam messzire sétálni – kerekesszékkel vittek a díszletbe."

Azt is elmondta, hogy bár elviselhetetlen fájdalmai vannak, mára hozzászokott.

2022-ben a Kelly Clarkson Show-ban is beszélt arról, hogy gyakran a színészi munkába menekült, hogy elterelje figyelmét a valós élet problémáiról.

"Valószínűleg egész életemben gyászoltam és traumákat éltem át, és a színészet volt az a hely, ahol nem kellett ezt éreznem" – mondta akkor, hozzátéve, hogy a múltbéli szakításokat, haláleseteket és a mellrákot is így próbálta feldolgozni.

Majd így folytatta: "A Dead to Me szépsége az volt, hogy lehetőséget adott erre – nem kellett állandóan viccesnek lennem, nem kellett tartanom magam. Összeomolhattam egy jelenetben. És az tényleg én voltam. A lelkem omlott össze – sajnos – az egész világ előtt, de egyfajta gyönyörű megtisztulás volt."


Megosztom
Link másolása

FONTOS
A Rovatból
SOKKOLÓ! Az is számít, mikor szültél – háromszorosára nőhet a rák esélye, ha rosszkor jön a baba!
A számok nem szépítenek. Az új kutatás alapján egyre világosabb, hogy a megelőzés nemcsak egyéni döntések kérdése, hanem hosszú távú társadalmi felelősség is.

Megosztom
Link másolása

Egy friss kutatás szerint drasztikusan megnőhet a mellrák kockázata azoknál a nőknél, akik életük során jelentős súlygyarapodást tapasztaltak, és első gyermeküket 30 éves koruk után szülték – vagy soha nem vállaltak gyermeket.

A számok nem szépítenek: ezek a nők közel háromszor nagyobb eséllyel betegedtek meg mellrákban, mint azok, akik fiatalabban szültek és közben megőrizték testsúlyukat.

A kutatást a Manchesteri Egyetem kutatói mutatták be a Spanyolországban, a Malagában megrendezett Európai Elhízástudományi Kongresszuson. Az elemzésükben 48 417 nő adatait vizsgálták, akiknek az átlagéletkora 57 év volt - írta a The Sun.

A résztvevők testtömegindexe (BMI) átlagosan 26 körül mozgott – ami már az elhízás előszobájának számít.

A tudósok három csoportra osztották a nőket:

* akik 30 éves koruk előtt szültek,

* akik 30 után,

* és akik soha nem vállaltak gyereket.

Azt is figyelték, mennyit híztak 20 éves koruk óta. Ezt önbevallás alapján mérték: a résztvevők visszaemlékeztek, mennyit nyomtak 20 évesen, majd összehasonlították az aktuális testsúlyukkal. A nőket ezután átlagosan 6,4 éven keresztül követték nyomon, ez idő alatt 1702-en lettek mellrákosok.

A számítások szerint azoknál a nőknél, akik felnőtt életük során több mint 30 százalékkal növelték a testsúlyukat, és közben csak 30 felett szültek vagy gyermektelenek maradtak, 2,73-szor nagyobb eséllyel diagnosztizáltak mellrákot.

Ezzel szemben azok, akik 30 éves koruk előtt szültek és testsúlyuk csak 5 százalék alatt változott, sokkal kisebb kockázatnak voltak kitéve.

A kutatás vezetője, Lee Malcomson szerint a két tényező – az elhízás és a késői gyermekvállalás – egymást erősítve növeli a veszélyt:

„Több információra lenne szükség arról, hogyan befolyásolja az anyaság időzítése és a testsúlyváltozás a mellrák kockázatát, mert így sokkal pontosabban lehetne azonosítani, kik tartoznak a veszélyeztetett csoportba, és célzott tanácsokat lehetne adni számukra az életmódbeli változtatásokhoz” – magyarázta.

A korábbi tanulmányok már korábban is jelezték, hogy a fiatalkorban történő szülés csökkentheti a menopauza utáni mellrák esélyét. A súlygyarapodás viszont régóta ismert kockázati tényező.

Az újdonság ebben a kutatásban az, hogy elsőként mutat rá arra, miként hat egymásra ez a két faktor, és hogy a korai szülés védőhatása nem tudja ellensúlyozni a későbbi elhízás káros következményeit.

Malcomson hozzátette:

„Elengedhetetlen, hogy a háziorvosok is tisztában legyenek azzal, hogy a jelentős súlygyarapodás és a késői gyermekvállalás – vagy a gyermektelenség – kombinációja jelentősen növeli a nők mellrákkockázatát.”

Az új kutatás alapján egyre világosabb, hogy a megelőzés nemcsak egyéni döntések kérdése, hanem hosszú távú társadalmi felelősség is.


Megosztom
Link másolása


FONTOS
Az oklahomai tinédzsert áramütés érte a nyakláncán lógó fémkereszt miatt – sikoltására ébredt az anyja
Horrorisztikus történetről számolt be egy 38 éves nő. 16 éves fiát érte baleset. „Az egész házban égett haj, égett bőr és elektromos égés szaga terjengett.”

Megosztom
Link másolása

Borzalmas esetről számolt be egy 38 éves oklahomai nő, Danielle Davis.

Április 30-án éjszaka sikoltásra ébredt - a hang a 16 éves fia, Rayce Ogdahl szobájából jött.

A hatgyermekes nő azonnal fia segítségére sietett. "Azt hittük, talán csak videojátékkal játszik, és dühös lett" – mesélte egy külföldi bulvárlapnak. "Aztán hallottam, ahogy kiabál: ‘Anya!’, és ott állt a folyosón. Azt mondta: ‘Áramütést kaptam. A nyakláncom miatt történt."

A fiú nyakán súlyos égésnyomok voltak. "És a szag... borzalmas volt. Az egész házban égett haj, égett bőr és elektromos égés szaga terjengett, Azonnal hívtuk a 911-et és mentőt kértünk."div>

Danielle Davis szerint fia az ágyban feküdt, amikor a szokatlan baleset történt.

"Azt mondta, kihajolt az ágyból, és ekkor a nyakláncán lógó kereszt hozzáért a hosszabbító csatlakozójának kilátszó fémrészéhez. Végig eszméleténél volt, tudta, hogy áramütés érte. Mivel minden fémből volt, egy zárt áramkör alakult ki a nyaka körül. Amikor megpróbálta letépni magáról a láncot, égési sérülések keletkeztek, égési sérüléseket szenvedett a kezén is."

Az egész másodpercek alatt történt, és a fiú azt hitte, itt a vég, most meghal.

A tinédzsert azonnal a helyi kórház égési osztályára szállították, és a Másod-, harmad- és negyedfokú égési sérülések miatt az intenzív osztályon kezelték.

Az orvosok szerint a fiú olyan erősségű áramütést szenvedett el, amibe bele is halhatott volna.

A baleset nyomai látszanak a nyakán, a People fotóit erre a linkre kattintva láthatod.

A család elmondása szerint okult a történtekből. Most mindenkit arra figyelmeztetnek, mennyire veszélyes lehet, ha hosszabbító vagy töltőkábel van az ágy közelében. És úgy vélik, semmi, egy telefonos üzenet vagy értesítés sem lehet olyan fontos, hogy amiatt az ágyon legyen a telefon.


Megosztom
Link másolása


FONTOS
A Rovatból
Rózsaszín füsttel tiltakoztak nők a Vatikánnál, amiért csak férfiak döntenek a katolikus egyházról és a pápáról
A hívek fele nő, ennek ellenére a nőket kizárják a döntéshozatalból, és semmilyen tisztséget nem tölthetnek be a Vatikánban, még pappá sem szentelhetik őket.

Megosztom
Link másolása

2025. május 7-én, a 267. pápa megválasztására összehívott konklávé első napján, női aktivisták csoportja rózsaszín füsttel tiltakozott a Vatikánban a nők kizárása ellen a katolikus egyház vezetéséből.

A demonstrációt a Women's Ordination Worldwide (WOW) és a Women's Ordination Conference (WOC) szervezte,

hogy felhívják a figyelmet arra, hogy a pápaválasztás során kizárólag férfi bíborosok döntenek a katolikus egyház jövőjéről, holott a hívek fele nő.

A tiltakozók a Sixtusi kápolna, vagy ahogyan újabban írják a nevét, a Sixtus-kápolna fekete és fehér füstjeit idézve

rózsaszín füstöt eregettek, ezzel szimbolizálva a nők egyházon belüli egyenlőség iránti igényét. A demonstrációkon énekekeltek, imádkoztak vagy jelszavakat kiabáltak. Arra figyelmeztettek, hogy a nőknek is joguk lenne részt venni az egyházi döntéshozatalban és az egyházi rendekben.

A szervezők közleményükben "segélykiáltásnak" nevezték az akciót, amelyet a bíborosok nem hagyhatnak figyelmen kívül.

A Women's Ordination Conference (WOC) 1975-ben alakult az Egyesült Államokban, célja a nők pappá szentelésének előmozdítása a katolikus egyházban. A szervezet azóta számos demonstrációt szervezett, többek között 2013-ban is rózsaszín füsttel tiltakozott a pápaválasztás idején. A mozgalom tagjai szerint a nők kizárása az egyházi rendekből nemcsak igazságtalan, hanem ellentétes az evangéliumi értékekkel is.

A csoport egyébként 2013-ban, Ferenc pápa megválasztása előtt is rózsaszínű füsttel tiltakozott.

A tiltakozásról itt láthatsz beszámolót:


Megosztom
Link másolása