Weisz Fannit teljesen megváltoztatta a kisfia, Bendegúz: „Ez az én első Anyák napjám”
Aki szerint anyának lenni könnyű, annak valószínűleg még nem volt gyereke. Weisz Fanni modell, aktivista, és mellesleg hallássérült – az életét viszont köszöni szépen, pont ugyanolyan teljességben éli, mint bárki más. Csak éppen a napi logisztika kicsit összetettebb nála.
„A legnagyobb kihívás az egyensúly megtalálása – meséli Fanni a Meglepetésnek. – Anyának lenni, háztartást vezetni, közben visszatérni a munkához, és még pihenni is – ez néha lehetetlen küldetésnek tűnik. De napról napra tanulom, hogyan működhet harmóniában.
Gyakran csinálunk közös családi programot, s ahová csak lehet, visszük magunkkal Bendegúzt is.”
A praktikus rész persze kicsit könnyebb, mert Fanni szerencsés: Bendegúz nem egy éjjel-nappal síró baba, hanem egy olyan gyerek, aki este kilenctől reggel ötig nyugodtan végigalussza az éjszakát.
– mondja Fanni, aki a gyerek napi rutinjához igazít mindent. Ez az egyetlen módja, hogy ne boruljon a menetrend reggeltől estig.
Fanni számára a családja a titkos fegyver: anyukája és nagymamája nemcsak a közelben laknak, hanem valóságos mentőövet is jelentenek a hétköznapokban. „Szeretem a közösen töltött időt. Soha nem erőltetik rám a tanácsaikat, de ha kérdezek, mindig megfontolt, szeretetteljes válaszokat kapok.
Ráadásul a családi étkezéseknek is megvan a kényelmi oldala: „Anyukám és a nagymamám is nagyon finoman főznek.”
Az apuka oldalán sem állnak rosszul: Fanni férje épp olyan elkötelezett, mint amilyen lelkes.
Ha kell, figyelmes és érzékeny, máskor meg teljesen beleéli magát a játékba. Bár néha kicsit előreszalad: „Már most kisautókat szeretne venni a fiunknak, miközben még csak 4 hónapos.”
A pár amúgy nem sieti el, hogy Bendegúz átköltözzön a saját szobájába, egyelőre még velük alszik a hálószobában. „Most még ezt tartjuk a legjobb döntésnek, mert számunkra így megnyugtató.
– teszi hozzá Fanni, aki azért már most egy következő babán töri a fejét.
Természetesen a legfontosabb az egészség, de egy kislány nagyon boldoggá tenne.”
