5 dolog, amihez már túl öreg vagyok - 23 évesen
INSPO blog szerzője rájött, bizony vannak dolgok, amihez egy bizonyos kor felett már túl öreg. Valahogy így:
Egy újabb mérföldkő előtt állok, a 23-as szám, mármint kor olyan gyorsan közelít felém, hogy lassan frontális ütközésnek lehetünk a tanúi. Yay!!! A jeles alkalom adtán ismét gondolkodóba estem és ugyan ez még nem az a cikk, amiben elszámoltatom magamat az elmúlt évet illetően, de listába rendezem azokat a dolgokat, amikről rájöttem, hogy túl öreg vagyok. Vagy legalábbis annak hiszem magamat.
Vigyázat, az elkövetkezendő pontok nyomokban öniróniát tartalmazhatnak!
1. MEGVENNI A HARMINCKETTEDIK NUDE RÚZST
Amikor megműtötték a szememet, akkor a sminkrutinom abszolút száj-fókuszú lett, és elég komoly készletet halmoztam fel rúzsokból, ezer meg egy féle színben... És sajnos nem csak a nude színből vettem különféle árnyalatban, hanem a bordó és piros rúzsokból is betáraztam, kb. teljesen feleslegesen. Hogy mire gondolok? Gondolkodás nélkül, impulzusból vásároltam olyan termékeket, amiket nem használtam végül, mert mindig volt egy aktuális kedvenc, ami nálam volt, kényelmes volt, egyszerű volt. A tanulság, amit még mindig nem sikerült szerintem teljesen feldolgoznom, hogy 3 mély levegőt kell venni, mielőtt becsörtetek egy drogériába, vagy felmegyek az Asos oldalára.
2. ELKERÜLNI A MOZGÁST
Hogy én hányszor, de hányszor kezdtem bele az edzésbe és hagytam is abba... Viszont kénytelen vagyok egy bizonyos ponton belátni, hogy nem szabad elhagyni. Most - éppen - van kondibérletem, fitbitem, ami ugráltat, hogy etessem meg lépésekkel, szóval közel egy hónapja ismét jó úton haladok, de tudjátok, hogy van ez... fingers crossed meg egy adag kitartás...
3. FÉLNI MINDENTŐL, AMI ÚJ
És itt ünnepélyesen bevallom, hogy sokszor elég nyuszi tudok lenni, de hát ki nem az néha... Annyival egyszerűbb a régi, jól bejáratott dolgokat csinálni, ki se próbálni, mert mi van, ha nem elég jó, nem elég finom, nem elég szórakoztató, nem eléggé olyan, mint amit már ismerünk. A - soon to be - szülinapos észjárás azt diktálja, hogy nézzem végig az elmúlt évet és gondoljam át, hogy mi történt velem. Ilyenkor gyakran megakadok egy-egy eseményen, amin hezitáltam, és végül félelemből bele se vágtam. Nem akarom magamat ostorozni, de azért belegondolok abba, hogy mi lett volna, ha... Arról nem is beszélve, hogy idén arra is rájöttem, hogy már szeretem a grapefruitot! ;)
4. NEM GONDOLKODNI
És ezt nem kell szó szerint venni, bár azzal se lenne gond, ahhoz se lehetünk elég öregek, hogy gondolkodjunk. Én inkább arra célzok, hogy húzzuk ki a fülest, tegyük le a telefont, és nézzünk ki az ablakon, amikor a villamos átmegy a hídon, amikor sétálunk a járdán, vagy ülünk a dugóban. Tudom, hogy én is egy vagyok azok közül, akik bedugják a fülüket és kizárnak mindent, épp a héten volt, hogy egy srác háromszor kérdezte meg, hogy tudnék-e neki zsepit adni, mire leesett, hogy nekem beszél. Azt hiszem számomra az, hogy a zene teríti be a fejemet, arra kell, hogy irányítsa a gondolataimat, mert amikor néhanapján nem hallgatok semmit, akkor teljesen random dolgok jutnak eszembe. Jééé....
5. CÉLTALANUL TENGENI
Ugyan álomtáblát még nem csináltam, pedig tervben van - de igyekszem közeli és távoli célokat is kitűzni magam elé, amiket "hellyel-közzel" eddig mindig is tartottam. Persze van, hogy ezek a célok az utolsó napra maradnak, mint pl. befejezni két könyvet még 2018-ban, amit végül csak december 31-én teljesítettem, de megvolt! És nagyon jó érzés volt arra gondolni, hogy na, ez is pipa.
Szóval hajrá világ, tűzzünk ki célokat! ;)
/Címkép: Pexels/
