FONTOS
A Rovatból

„Az orvos megnézte a jogosítvány hosszabbításánál, hogy is szól a jogszabály, de rájött, hogy szabad vezetnem”

Hallássérültként élni ma Magyarországon könnyebb, mint akár 10-20 évvel ezelőtt. És nem csak azért, mert Weisz Fanni révén egy ország szinte családtagként tekint egy siket lányra. Általa sokan megtanulták, hogy a siketség nem fogyatékosság, ez egy állapot.

Megosztom
Link másolása

Persze még mindig sokan nem tudják, hogyan érdemes viszonyulnia egymáshoz siketnek és hallónak. Azt meg elképzelni is nehezen menne a többségnek, hogyan működik egy siketeket foglalkoztató startup ma Magyarországon. Elmentünk hozzájuk, hogy elmesélhessük.

Károlyi Antal úgy gondolta, hogy a jövőbe fektet, amikor létre hozta a SignCoders ügynökséget, és bár a cégalapítás után közvetlenül ütött be a COVID-járvány, mára szépen megerősödött a vállalat és a csapat is. Falkus Zoltán Antal nemrég lett ügyvezető, mivel maga is siket, a teljes csapat a saját anyanyelvén, azaz jelnyelven kommunikálhat, ez adja hatékonyságuk kvintesszenciáját is. Kettejükkel beszélgettünk:

Károlyi Antal: A kislányunk siketsuliba járt, és bár nagyon jó oktatásban részesült, az IT oktatás kevésbé volt színvonalas az általánosban, mert nem volt rá kapacitás. Azon töprengtem, hogyan tudnék javítani ezen a helyzeten. Azt gondoltam, jó lenne egy hallássérült embereket foglalkoztató céget alapítani, mert

ez példát mutathat a gyerekeknek, hogy érdemes tanulni, és érdemes foglalkozni az IT területeivel.

- Nekem itt hiányzik egy lépcsőfok aközött, hogy az oktatásban vannak hiányosságok, és nálatok lehet dolgozni siketként. Hol tudnak képződni a jó szakemberek?

K.A.: Akik nálunk dolgoznak, valahogy, valahol már megszerezték a tudásukat, akár az előző munkahelyükön tapasztaltakat hozzák, vagy egyetemet végeztek. A középiskolát a legtöbben integráltan végzik.

Falkus A. Zoltán: Én is integráltan tanultam (azaz a hallókkal egy osztályban - a szerk.) egy informatikai szakközépiskolában. Ott szereztem az érettségimet, és ott tanultam meg igazán a programozás alapjait.

- És mennyire volt nehéz integráltan tanulni siketként?

F.Z.: 2003-ban kezdtem a középiskolát, egyedül voltam siket az osztályban. Ott voltam lefagyva, viszont megerőltettem magamat, és végigcsináltam. Tolmácsot akkor még nem lehetett iskolába hívni, úgyhogy nagyon sokat küzdöttem a tanulással, másoltam a padtársaimról, ilyesmi.

Ma már bárhová lehet hívni jelnyelvi tolmácsot.

Ehhez regisztrálni kell, és személyenként évente 120 óra ingyenesen igénybe vehető, ezen felül további óra jár oktatásra és munkahelyre stb. Könnyebbség még az én időmhöz képest, hogy ott van már a KONTAKT Tolmácsszolgálat is, amivel megkaptuk az esélyt arra, hogy siketként telefonos ügyeket intézzünk, és hallókkal tudjunk telefonálni. Úgy beszélünk, mint most mi, csak online.

- Hogyha kisebbségben van az ember, akkor nagyon nehéz motivációt találnia, ott a félelem, hogy a többség bántani fogja. Sokszor van az manapság, hogy a siketek is láthatatlanok maradnak?

F.Z.: Azt gondolom, hogy nem. Felvállaljuk. Nincs szégyenérzetük, és nem is kell, hogy legyen. Megküzdünk az együttműködésért, de meg tudjuk mutatni, mit tudunk és mi az, amiben nincs akadály.

A kommunikációban jellemzően tetten érhető az előítélet, mert az emberek sokszor félnek a siketekkel kommunikálni, azt hiszik, a siketség szellemi deficittel vagy hiányossággal párosul.

A kommunikáció megoldható, de szemléletformálás azért kell hozzá. Szerencsére van e-mail, tolmács, vannak applikációk, egy csomó segítség adott, a hozzáálláson tehát nagyon sok múlik - mindkét fél részéről.

A SignCoders digitális ügynökségként működik, weboldalak, appok, UI, illetve UX fejlesztését végzik. A digitális ügynökség mellett Erasmus Plus pályázatokkal is foglalkoznak: olyan akadálymentesített anyagokat dolgoznak ki más-más országokkal együttműködésben, amelyek hallássérült személyek informálására szolgálnak. Tudásátadás a pénzügy, környezetvédelem, egészségügy vagy az élet más területein. Ilyen tevékenységet klasszikusan civil szervezetek végeznek, cégként nem sokan csinálják ezt.

- Találkoztok hátrányos megkülönböztetéssel, amikor tárgyalni mentek?

F.Z.: Ilyennel igazából még nem találkoztam. Teljesen természetes, hogy bármilyen meetingre jön a jelnyelvi tolmács, és az ügyfelek partnerek ebben.

K.A.: Az az érzésem, hogy

akit ez nagyon zavar valamilyen okból, azzal nem is fogunk találkozni. Több nyitott emberrel találkoztam, mint nem,

de olyan is volt, hogy nyitottságról beszéltek, aztán végül nem jöttek tárgyalni. Van ebből a szempontból egy üvegplafon, ami abból adódik, hogy az embereknek még nincs tapasztalata, hogyan működhet jól itt a kommunikáció, vagy nem tudnak annyit változtatni, hogy leiratozzanak egy meetinget. Ezek nem előítéletnek tűnnek, csak a többségi társadalom tapasztalatlanságáról van szó.

Károlyi társadalmi vállalkozásként tekint a SignCodersre, valahol a for-profit és a civil szervezet közt helyezkednek el. Egy szerethető, jó társadalmi vállalás mellett az ügyfeleknek értéket teremtenek a profit vonalon is.

- Milyen tanácsotok van a bátortalanabb siket munkavállalóknak, hogyan induljanak a munka világába? Hogyan viszonyuljanak a többségi társadalomhoz?

F.Z.: Eddig mindenkit arra buzdítottam, próbálja pontosítani magában, mi az elképzelése. Sokszor nem tudják megfogalmazni, emellett panaszkodnak, hogy nem veszik fel őket. Mondtam már erre azt, hogy itt

a probléma a motiváció hiánya is lehet, mert ha valaki nem hajlandó tanulni, vagy megelégszik akár egy betanított munkával, miközben többre vágyik, akkor nem lesz előrelépés.

Nyilván ebben is vannak egyéni különbségek, de fontos, hogy az ember tanuljon, tapasztaljon minél több területen, főleg abban, ami őt érdekli, meg kell találni a szikrát.

- Elég nehéz nem figyelni, ha valaki jelel a villamoson, és nem tudom, ciki-e vagy sem nézni a jelnyelvi kommunikációt. Hogyan álljon a többségi társadalom a siketekhez?

F.Z.: Hát, igen, a jelnyelv látványos és vonzza a tekintet. Nagyon változó lehet ez is, sokféle tapasztalatom van. Mondjuk valaki kérdezni akar az utcán, és jelelem neki, hogy siket vagyok, megköszöni, tovább megy. De igazából

megpróbálhatnánk ilyenkor, hátha tudok segíteni, néha megy a szájról olvasás, mondjuk activityzhetünk is, vagy ott az okostelefon.

Erre valaki nyitott, valaki nem, de sokféleképpen kommunikálhatunk.

K.A.: Szemléletformálás az egyének szintjén is kell, igen. Egy cégnél pedig vannak lehetőségek arra, hogy például tréningekkel érzékenyítsen.

A jelnyelv valóban látványos, van egy belső humora, kifejezetten szellemes, és kiválóan tömörít.

A jelnyelv világa hasonlóan színes, mint a hangzó nyelveké. Országonként eltérnek a jelnyelvek, sőt, nyelvjárások is vannak.

- Hogyan nézne ki a gyakorlatban a szemléletváltás?

K.A.: Olyasmire gondolok, mint aminek gyakorlata van az amerikai általános iskolákban. Az első négy évben egy

pár száz szavas jelkincset érdemes megtanítani a gyerekeknek,

akik észre sem veszik, hogy tanulnak, imádják. A készség pedig felnőttkorban is megmarad. Sok eszköz kell, nincs univerzális megoldás, de ez is egy a sok közül. Egyébként ez egy tréningezhető tudás, később egy cégnél is lehet ezt oktatni.

- Jelnyelv esetében is van jobb- és balkezesség?

F.Z.: Persze, a jelnyelv használatában is megjelenik, hogy a jelelő jobb- vagy balkezes. A jelnyelv oktatásban is foglalkoznak ezzel. Minden az aktív-passzív kézhasználaton múlik, de mindkettő oldal okés.

- Milyen kifejezéseket érdemes használni, és mi az, amit nagyon-nagyon kerüljünk siketek esetében?

F.Z.: Aranyszabály, hogy a süket szót kerüljük, mert annak pejoratív értelme is van a magyar nyelvben, jelenthet butát is. Márpedig egy hallássérült ember rendben van.

Siketnémák sem vagyunk, tudunk beszélni, csak nem szívesen vállaljuk fel a mások számára szokatlan hangunkat,

illetve mert az anyanyelvünket, az elsődleges nyelvünket, a jelnyelvet választjuk. A másik, hogy nem mutogatunk, hanem jelelünk. A jelbeszéd sem egy helyes kifejezés, és a jeltolmács sem, mert jelnyelvi tolmáccsal dolgozunk. Emellett nem fogyatékossággal élünk, ez egy állapot.

- A fogyatékossággal élő sem helyes?

K.A.: Hogy fogyatékos, fogyatékkal élő vagy fogyatékossággal élő személy a helyes kifejezés, azt különböző közösségek másképp preferálják. Én magát a fogyatékos vonalat nem szeretem, mert ebben benne van, hogy a fogyatékos ember kevesebb.

Szemléletváltás lehetne az is, hogy eljussunk a fogyatékosságtól oda, hogy honnan nézve előny az adott állapot.

A siketség egy előny is lehet, mert például a siket ember vizualitása felerősödött, és ilyen pályákon előnnyel indulhat mással szemben - de ez persze megint csak egyénfüggő.

Mi a cégnél fontosnak tartjuk az egyensúlyt: nem kell kihangsúlyozni a másságot, de eltűnni sem jó. Arra érdemes fókuszálni, milyen izgalmas dolgokat alkotunk. Sokkal fontosabbnak tartom a gondolatokat a kifejezések mögött, minthogy eltaláljuk a PC kifejezést.

F.Z.: Sokan hiszik, hogy a siketek nem tudnak önállóan élni, az én orvosom is leírta a papíromra, hogy önálló életvitelre nem vagyok képes. Nagyon sokan rácsodálkoznak, hogy jogosítványom van, mert nem hallhatom, ha jön a mentő. De van két szemem, az autón tükrök, megoldom.

Hallássérültként erősebb a megfigyelő képességem, pont azért, mert nem támaszkodom a fülemre.

Az orvos is (akivel egyébként jó viszonyban vagyunk) megnézte a jogosítvány hosszabbításánál, hogy is szól a jogszabály, de rájött, hogy szabad vezetnem.

A cégnél próbálnak olyan projekteket behúzni, amelyek pont ezekre az erősségekre építenek - mivel a csapat a vizualitásban erős, alapvetően frontend-erős feladatokkal foglalkoznak. Ezt a mobilapp- vagy webfejlesztésnél maximálisan előnyükre tudják fordítani. Emellett cégen belül az anyanyelvüket tudják használni, a kommunikációjuk így a leghatékonyabb, és gyorsan haladnak a projektjeikkel. Zoli szerint még olyan megjegyzést is kaptak egy ügyféltől, hogy az IT szférában kiemelkedően pontosan lehet velük kommunikálni az átlagos programozókhoz képest, nem jellemző rájuk a halogatás, az itt és mostban tudnak dolgozni.


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


FONTOS
A Rovatból
Christina Applegate elárulta, melyik tünetre nem figyelt, ami a szklerózis multiplexre utalt évekkel előtte
A központi idegrendszert érintő, egész életen át tartó betegség tünetei folyamatosan súlyosbodnak, már mozogni is nehezen tud.

Megosztom
Link másolása

Már írtunk arról, hogy Christina Applegate nyíltan beszélt a betegségéről, és arról, hogy az állapota súlyossága miatt kénytelen volt visszavonulni a színészettől.

A közelmúltban egy interjúban azt is elárulta,

háttérszín kiemelés

melyik apró jelet hagyta figyelmen kívül évekkel azelőtt, hogy hivatalosan is szklerózis multiplexet (MS) diagnosztizáltak volna nála.

Az 53 éves színésznő – akit annak idején az Egy rém rendes család című sorozatban ismertünk meg – 2021-ben állt nyilvánosság elé a betegséggel, a diagnózis után néhány hónappal.

A központi idegrendszert érintő, egész életen át tartó betegség tünetei miatt rendkívül nehéz volt számára a Halott vagy (Dead to Me) harmadik, egyben utolsó évadának forgatása.

Később azonban elárulta, hogy a betegséget már évekkel korábban is tünetek jelezték, csakhogy ő ezekre nem figyelt...

Egy korábbi interjúban, amely a Good Morning America című műsorban hangzott el, a színésznő az egyik barátjával, a szintén szklerózissal küzdő Jamie-Lynn Siglerrel beszélt az első jelekről. De más interjúkban is őszintén vallott a betegségéről.

"Szerintem valószínűleg már hat-hét éve megvolt [az MS]. Az első évad alatt [a Dead to Me-ben] észrevettem a forgatáson, hogy a lábam gyakran megbicsaklik. Azt gondoltam, biztosan csak fáradt vagyok, vagy kiszáradtam, vagy az időjárás az oka"

- mondta.

"Aztán hónapokig nem történt semmi, így nem foglalkoztam vele. De amikor durván lecsapott, muszáj volt odafigyelnem"

- tette hozzá a színésznő, majd könnyek között árulta el, hogy a forgatás végére már kerekesszékkel vitték a stúdióba.

"A tipikus tüneteim 2021 elején kezdődtek, akkor még csak bizsergést éreztem a lábujjamban"

– mesélte Christina Applegate.

"Mire nyáron elindult a forgatás, már annyira rossz állapotban voltam, hogy nem tudtam messzire sétálni – kerekesszékkel vittek a díszletbe."

Azt is elmondta, hogy bár elviselhetetlen fájdalmai vannak, mára hozzászokott.

2022-ben a Kelly Clarkson Show-ban is beszélt arról, hogy gyakran a színészi munkába menekült, hogy elterelje figyelmét a valós élet problémáiról.

"Valószínűleg egész életemben gyászoltam és traumákat éltem át, és a színészet volt az a hely, ahol nem kellett ezt éreznem" – mondta akkor, hozzátéve, hogy a múltbéli szakításokat, haláleseteket és a mellrákot is így próbálta feldolgozni.

Majd így folytatta: "A Dead to Me szépsége az volt, hogy lehetőséget adott erre – nem kellett állandóan viccesnek lennem, nem kellett tartanom magam. Összeomolhattam egy jelenetben. És az tényleg én voltam. A lelkem omlott össze – sajnos – az egész világ előtt, de egyfajta gyönyörű megtisztulás volt."


Megosztom
Link másolása

FONTOS
A Rovatból
SOKKOLÓ! Az is számít, mikor szültél – háromszorosára nőhet a rák esélye, ha rosszkor jön a baba!
A számok nem szépítenek. Az új kutatás alapján egyre világosabb, hogy a megelőzés nemcsak egyéni döntések kérdése, hanem hosszú távú társadalmi felelősség is.

Megosztom
Link másolása

Egy friss kutatás szerint drasztikusan megnőhet a mellrák kockázata azoknál a nőknél, akik életük során jelentős súlygyarapodást tapasztaltak, és első gyermeküket 30 éves koruk után szülték – vagy soha nem vállaltak gyermeket.

A számok nem szépítenek: ezek a nők közel háromszor nagyobb eséllyel betegedtek meg mellrákban, mint azok, akik fiatalabban szültek és közben megőrizték testsúlyukat.

A kutatást a Manchesteri Egyetem kutatói mutatták be a Spanyolországban, a Malagában megrendezett Európai Elhízástudományi Kongresszuson. Az elemzésükben 48 417 nő adatait vizsgálták, akiknek az átlagéletkora 57 év volt - írta a The Sun.

A résztvevők testtömegindexe (BMI) átlagosan 26 körül mozgott – ami már az elhízás előszobájának számít.

A tudósok három csoportra osztották a nőket:

* akik 30 éves koruk előtt szültek,

* akik 30 után,

* és akik soha nem vállaltak gyereket.

Azt is figyelték, mennyit híztak 20 éves koruk óta. Ezt önbevallás alapján mérték: a résztvevők visszaemlékeztek, mennyit nyomtak 20 évesen, majd összehasonlították az aktuális testsúlyukkal. A nőket ezután átlagosan 6,4 éven keresztül követték nyomon, ez idő alatt 1702-en lettek mellrákosok.

A számítások szerint azoknál a nőknél, akik felnőtt életük során több mint 30 százalékkal növelték a testsúlyukat, és közben csak 30 felett szültek vagy gyermektelenek maradtak, 2,73-szor nagyobb eséllyel diagnosztizáltak mellrákot.

Ezzel szemben azok, akik 30 éves koruk előtt szültek és testsúlyuk csak 5 százalék alatt változott, sokkal kisebb kockázatnak voltak kitéve.

A kutatás vezetője, Lee Malcomson szerint a két tényező – az elhízás és a késői gyermekvállalás – egymást erősítve növeli a veszélyt:

„Több információra lenne szükség arról, hogyan befolyásolja az anyaság időzítése és a testsúlyváltozás a mellrák kockázatát, mert így sokkal pontosabban lehetne azonosítani, kik tartoznak a veszélyeztetett csoportba, és célzott tanácsokat lehetne adni számukra az életmódbeli változtatásokhoz” – magyarázta.

A korábbi tanulmányok már korábban is jelezték, hogy a fiatalkorban történő szülés csökkentheti a menopauza utáni mellrák esélyét. A súlygyarapodás viszont régóta ismert kockázati tényező.

Az újdonság ebben a kutatásban az, hogy elsőként mutat rá arra, miként hat egymásra ez a két faktor, és hogy a korai szülés védőhatása nem tudja ellensúlyozni a későbbi elhízás káros következményeit.

Malcomson hozzátette:

„Elengedhetetlen, hogy a háziorvosok is tisztában legyenek azzal, hogy a jelentős súlygyarapodás és a késői gyermekvállalás – vagy a gyermektelenség – kombinációja jelentősen növeli a nők mellrákkockázatát.”

Az új kutatás alapján egyre világosabb, hogy a megelőzés nemcsak egyéni döntések kérdése, hanem hosszú távú társadalmi felelősség is.


Megosztom
Link másolása


FONTOS
Az oklahomai tinédzsert áramütés érte a nyakláncán lógó fémkereszt miatt – sikoltására ébredt az anyja
Horrorisztikus történetről számolt be egy 38 éves nő. 16 éves fiát érte baleset. „Az egész házban égett haj, égett bőr és elektromos égés szaga terjengett.”

Megosztom
Link másolása

Borzalmas esetről számolt be egy 38 éves oklahomai nő, Danielle Davis.

Április 30-án éjszaka sikoltásra ébredt - a hang a 16 éves fia, Rayce Ogdahl szobájából jött.

A hatgyermekes nő azonnal fia segítségére sietett. "Azt hittük, talán csak videojátékkal játszik, és dühös lett" – mesélte egy külföldi bulvárlapnak. "Aztán hallottam, ahogy kiabál: ‘Anya!’, és ott állt a folyosón. Azt mondta: ‘Áramütést kaptam. A nyakláncom miatt történt."

A fiú nyakán súlyos égésnyomok voltak. "És a szag... borzalmas volt. Az egész házban égett haj, égett bőr és elektromos égés szaga terjengett, Azonnal hívtuk a 911-et és mentőt kértünk."div>

Danielle Davis szerint fia az ágyban feküdt, amikor a szokatlan baleset történt.

"Azt mondta, kihajolt az ágyból, és ekkor a nyakláncán lógó kereszt hozzáért a hosszabbító csatlakozójának kilátszó fémrészéhez. Végig eszméleténél volt, tudta, hogy áramütés érte. Mivel minden fémből volt, egy zárt áramkör alakult ki a nyaka körül. Amikor megpróbálta letépni magáról a láncot, égési sérülések keletkeztek, égési sérüléseket szenvedett a kezén is."

Az egész másodpercek alatt történt, és a fiú azt hitte, itt a vég, most meghal.

A tinédzsert azonnal a helyi kórház égési osztályára szállították, és a Másod-, harmad- és negyedfokú égési sérülések miatt az intenzív osztályon kezelték.

Az orvosok szerint a fiú olyan erősségű áramütést szenvedett el, amibe bele is halhatott volna.

A baleset nyomai látszanak a nyakán, a People fotóit erre a linkre kattintva láthatod.

A család elmondása szerint okult a történtekből. Most mindenkit arra figyelmeztetnek, mennyire veszélyes lehet, ha hosszabbító vagy töltőkábel van az ágy közelében. És úgy vélik, semmi, egy telefonos üzenet vagy értesítés sem lehet olyan fontos, hogy amiatt az ágyon legyen a telefon.


Megosztom
Link másolása


FONTOS
A Rovatból
Rózsaszín füsttel tiltakoztak nők a Vatikánnál, amiért csak férfiak döntenek a katolikus egyházról és a pápáról
A hívek fele nő, ennek ellenére a nőket kizárják a döntéshozatalból, és semmilyen tisztséget nem tölthetnek be a Vatikánban, még pappá sem szentelhetik őket.

Megosztom
Link másolása

2025. május 7-én, a 267. pápa megválasztására összehívott konklávé első napján, női aktivisták csoportja rózsaszín füsttel tiltakozott a Vatikánban a nők kizárása ellen a katolikus egyház vezetéséből.

A demonstrációt a Women's Ordination Worldwide (WOW) és a Women's Ordination Conference (WOC) szervezte,

hogy felhívják a figyelmet arra, hogy a pápaválasztás során kizárólag férfi bíborosok döntenek a katolikus egyház jövőjéről, holott a hívek fele nő.

A tiltakozók a Sixtusi kápolna, vagy ahogyan újabban írják a nevét, a Sixtus-kápolna fekete és fehér füstjeit idézve

rózsaszín füstöt eregettek, ezzel szimbolizálva a nők egyházon belüli egyenlőség iránti igényét. A demonstrációkon énekekeltek, imádkoztak vagy jelszavakat kiabáltak. Arra figyelmeztettek, hogy a nőknek is joguk lenne részt venni az egyházi döntéshozatalban és az egyházi rendekben.

A szervezők közleményükben "segélykiáltásnak" nevezték az akciót, amelyet a bíborosok nem hagyhatnak figyelmen kívül.

A Women's Ordination Conference (WOC) 1975-ben alakult az Egyesült Államokban, célja a nők pappá szentelésének előmozdítása a katolikus egyházban. A szervezet azóta számos demonstrációt szervezett, többek között 2013-ban is rózsaszín füsttel tiltakozott a pápaválasztás idején. A mozgalom tagjai szerint a nők kizárása az egyházi rendekből nemcsak igazságtalan, hanem ellentétes az evangéliumi értékekkel is.

A csoport egyébként 2013-ban, Ferenc pápa megválasztása előtt is rózsaszínű füsttel tiltakozott.

A tiltakozásról itt láthatsz beszámolót:


Megosztom
Link másolása