Hihetetlen, de igaz: nem népszokás, sőt nem is magyar találmány az anyák napja!
Május első vasárnapja: az ünnep, amit egy vöröskeresztes akció indított, a minisztérium országossá tett, és azóta sem engedjük el.
„Orgona ága, barackfa virága...”, szóval virág, vers, ölelés. Ez az Anyák napja, ami annyira magától értetődő része lett a naptárunknak, hogy szinte el is felejtjük: nem is olyan régen találták ki. És nem is mi.
Az egész egy amerikai nővel, Anna Jarvisszal kezdődött, aki 1907-ben a saját édesanyja emlékére szervezett egy kis rendezvényt a templomukban. A gesztusban volt valami elementárisan egyszerű: egy nap, amikor mindenki köszönetet mondhat az anyjának. Jarvis annyira beleállt a dologba, hogy mozgalommá duzzadt a kezdeményezés, és
(Amihez aztán Jarvis csalódottan viszonyult, mert a virágboltok és édességgyárak villámgyorsan felzabálták az egész ügy szellemét.)
A magyar változat néhány évvel később, az 1920-as években érkezett meg, méghozzá nem a kormány, nem az egyház és nem is az édesanyák részéről. 1925-ben a MÁV dolgozóinak gyermekeivel szerveztek először hivatalos anyák napi megemlékezést. Ekkor még nem volt országos, de már volt virág, volt szavalat, és volt könnyező anyuka. Az ünnep ötletét Petri Pálné, egy államtitkár felesége hozta Amerikából, a gondolatot a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt vezetői karolták fel, és megtették az előkészületeket az anyák napja országos bevezetésére. A szervezet lapjában így írtak a napról:
amelynek pedagógiai, jellemképző ereje messze túlhaladja egy-egy család körét és a nemzetnevelés erkölcsnemesítő munkájába kapcsolódik.”
Aztán jött 1928, és a vallás- és közoktatásügyi minisztérium beemelte az ünnepet az iskolai programba: rendeletben írták elő, hogy május első vasárnapján minden iskolában ünnepeljék meg az édesanyákat. Itt vált az ünnep országos üggyé.
A magyar anyák napja tehát nem egy ősi népszokás, nem egy szakrális rítus, hanem egy XX. századi, szelíd forradalom – egy nap, amit a gyerekek hoznak el a szülőknek, egy csendes, otthon zajló ünnep, ami valahogy mégis megmaradt. Nem alakult át harsány, ajándékközpontú, önparodisztikus felhajtássá. Ebben az ünnepben van valami, ami nem változik.
Mert az anya nem csak szülő, hanem sokaknál biztonság, kötődés, gyökér, vagy éppen fájdalmas hiány. És ebben a májusi vasárnapban benne van az is, amit nem tudunk kimondani máskor.