FONTOS
A Rovatból

Nem látjuk az uborkától az erdőt - miért baj, ha növényvakságban szenvedünk és mit tehetünk ellene?

Az emberiség évezredeken át nagyon odafigyelt a növényekre, de ma már szinte észre sem vesszük őket, és alig tudunk róluk valamit. Ezt hívják növényvakságnak, ami ellen tudatosan is tehetünk. Mutatunk pár jó módszert.
Solomayer Anna - sassy.hu
2023. augusztus 22.


Megosztom
Link másolása

Ha a gyerek megkérdezi az állatkertben, mi az a négylábú, csíkos, hegyes fogú állat, 10-ből 10 ember rávágja, hogy az a tigris. Sőt, a legtöbben rögtön sorolni kezdik a kérdező számára releváns további tudnivalókat is az állatról – mit eszik, hol él a természetben, énekel-e róla Gryllus Vilmos bácsi, és így tovább. De ha ugyanott egy fára vagy virágra mutatva teszi fel a gyerek a kérdést, a legtöbben bizony csak hümmögünk.

Pedig jelen állás szerint sokkal jobban függünk attól a fától vagy virágtól, mint a rács mögött ásítozó nagymacskától, hiszen még a legkeményebb keto-guruk élete is tulajdonképpen növényi alapú: nélkülük nem lenne levegőnk, és növényevő zsákmányok híjján a húsevők se tudnának mit enni. Mégsem vesszük a növényeket és a jövőjüket kellőképpen komolyan. És ez elég nagy baj.

 A növényvakság ugyanis nem egy betegség, de mindannyiunk érdeke, hogy foglalkozzunk vele.

Életmentők tárgyiasítása

Az, hogy az átlagember érdeklődési köréből a növények kimaradnak, nem meglepő, hiszen fajunk gyárilag úgy van huzalozva, hogy arra figyeljen, ami veszélyt jelenthet rá, vagy ami megjelenésében és viselkedésében közel áll hozzá. A növények pedig a tárgyakhoz hasonlóan nem változtatják a helyüket és ránézésre egyáltalán nem tűnnek fenyegetőnek. (Pont ezért is fordulhat elő például az furcsaság, hogy az ember évszázadok óta olyan, halálosan mérgező cserjéket és évelőket tart a kertjében, mint mondjuk a leander vagy a gyöngyvirág.) Ráadásul a füvek, a fák, a mezők, a virágok az állatokhoz, főleg az emlősökhöz képest gyakorlatilag semmilyen antropomorf tulajdonsággal nem rendelkeznek, így aztán érthető, hogy agyunk vizuális kérge úgy siklik át felettük, mintha csak bútorok lennének.

Ettől függetlenül, ha az ember egyszer hasznot húzott bármilyen körülötte lévő dologból, arra azért generációkon át odafigyelt. Eleink hozzánk képest egyetemi szintű növényismerete is ebből fakad, hiszen az élelem megtermelésétől a gyógyításon át az eszközeik előállításáig számtalan formában kellett támaszkodniuk a növényvilágra.

Amíg nem sikerült az acetil-szalicilsavat szintetizálni, addig az egyszeri ember az eredeti, szabadalom nélküli verziót használta: a fűzfakérget.

Az ACC előtt bodzateát ivott, Bepanthen nélkül körömvirág kenőccsel kenegette a kisebb sebeit, de tudta azt is, hogy mondjuk a cickafark levele külsőleg sebösszehúzó, belsőleg pedig a hormonháztartást javítja.

Ezek ismerete a gyógyszeripar megszületése óta lassan már csak a szakemberek és a műkedvelő gyógynövénybarátok sajátja, ahogy számos más, növényekkel kapcsolatos alapismeret is mára rétegtudássá zsugorodott.

Ezért aztán a legtöbbünkhöz el se jut mondjuk az az információ, hogy ötszázszor gyorsabban pusztulnak ki a növényfajok a Földön, mint az iparosodás előtti időkben, de az olyan pozitív híreknek se csinálnak nagy felhajtást, mint a hamvaskéreggomba rákellenes felhasználása.

Mert a növények nem érdekesek. Azok „csak úgy vannak.”

A növényvakság kifejezés bevezetése erre próbálja meg felhívni a figyelmet, és szólítja fel az emberiséget a tudatos ismerkedés fontosságára. Szerencsére számtalan módja van a növényekkel való kapcsolódásnak és ezáltal az életünkben való szerepük előrább helyezésének, így nem kell a gyógymódot sokáig keresnünk. Mutatunk is néhány példát!

Anya, ez vénasszonybűzlentyű?

A növényvakság „kezelésére” a szakemberek elsősorban azt javasolják, kezdjük a munkát a gyerekeknél. Ugyanis, ha valaki növény- és ezáltal környezettudatosan nő fel, az felnőttként ezen elvek mentén fogja alakítani az életét. Annak nem nyűg, hanem saját jól felfogott érdek lesz az energia-és víztakarékosság, az újrahasznosítás, vagy minimum az, hogy nem viszi ki az erdő szélére a kopott téli gumikat. A kicsik szerencsére alapból kíváncsi természetűek, nekünk csak helyzetbe kell hoznunk őket mondjuk azzal, hogy a következő sétánál vagy kirándulásnál mi magunk is érdeklődéssel fordulunk a növények felé. Válasszunk egy szép virágot, fényképezzük le és keressünk rá a Google Lens vagy egy növényhatározó app, mondjuk a Plantnet segítségével. Olvassuk fel az érdekesebb adatokat róla a kicsiknek. A növényeknek sokszor meghökkentően sok neve van, és egyik-másik egészen szórakoztató, így könnyebben rögzül mindannyiunkban. A muskátlit például vénasszonybűzlentyűnek is nevezik, a csüngő amaránt pulykatakony néven is ismert.

De nem csak a nevekkel tudjuk megszerettetni a növényeket: számtalan népi játék épül a vadvirágokra: a lándzsás útifűvel „puskázni” lehet, a gyújtoványfűvel a tátikához hasonlóan a virágfejek óvatos összenyomásával „beszélhetünk”, a pipacsból babát tudunk csinálni.

Gyerekkorban ezek az apró, pozitív élmények nagyon jól elraktározódnak, és a kutatók szerint ezekből tudunk majd felnőttként építkezni, ha újra elhatalmasodna rajtunk a növényvakság.

Felnőtt fejjel pedig ezek rendszeres kis kutatások fokozatosan hangolják rá az agyunkat (és az algoritmust) a növényekre, és minél többet tudunk róluk, annál fontosabbak lesznek a számunkra. (Mint az a bizonyos kisherceg meg az ő megszelídített rózsája…)

Egyébként érdekes látni, hova tudja sodorni az internet a műkedvelő botanikust. Mondjuk kimegy a kezdő növénybarát futni egyet a Normafához, és azon kapja magát, hogy futás közben eszébe jut megnézni, tölgy vagy hárs, bükk vagy gyertyán volt-e a terület névadó fája. Aztán, mikor a netről kideríti, hogy bükk volt, a rendszer pár nap múlva elésodor egy cikket arról, hogy a magyar erdőkből hamarosan eltűnhet a bükk és a lucfenyő, aztán egyik linkről a másikra ugrálva már ott tart, hogy negyed óra leforgása alatt képbe került a hazai erdők Trianon utáni átalakulásával vagy azon kezd sakkozni, érdemes-e mediterrán növényeket telepíteni a kertbe vagy a hazai klímakutatók szerint nem az a helyes válasz az éghajlatváltozásra.

Szőrtelenített uborka

Egy másik lehetséges növényes kapcsolódási pont a gasztronómia. A legtöbb embert a hasát keresztül lehet megfogni, és ez alól pedig a gyerekek sem kivételek. A gasztronómia ráadásul nem csak a fogyasztási, de a készítési oldalról is tud örömet okozni. A gyümölcsök és zöldségek megszerettetésének munkája nem áll le a babakori pürék kivezetésével: minden korosztállyal újra és újra meg kell ismertetni ezeknek az ételeknek a sokszínűségét. Minden gyerek szereti a fogpiszkálóra szúrt falatkákat, sőt, ha maguk készíthetik el, választhatják ki a hozzávalókat, azzal a kreativitásukat is növeljük. Ma már sok cukrászkellékeket áruló webshopban kapni egészen pici kiszúrókat, amikkel a répa-tulipántól kezdve az uborka-karácsonyfáig  számtalan formában tudjuk az egészséges nasikat elkészíteni.

Apropó, uborka. A cikk szerzője például csak huszonéves korában, egy balatoni nyaralás során találkozott először a betevő uborka valódi, szúrósan friss változatával, addig ezt az uborkafajtát csak savanyúság formájában ismerte. Ez is egyfajta növényvakságnak tekinthető, de ez ellen is könnyen tehetünk.

Járjunk piacra, kérjünk kóstolót a konyhakerttel rendelkező ismerősöktől (cserébe segítsünk be a termesztési folyamatokba), és étteremben is legyünk nyitottak a növényi alapú ételekre, csodálkozzunk rá a fajtagazdagságra.

Az egyes zöldségek és gyümölcsök sokszor több százféle nemesített fajtájának tudatosítása is egy fontos része lehet a növényekkel való ismerkedésnek, hiszen sokan nem is tudják, hogy mondjuk melyik almafajtát pontosan milyen célra nemesítettek ki , vagy hogy a fenti példánál maradva, hogy is néz ki az uborka, mielőtt leszedik. A legjobb persze, ha az embernek saját kertje, balkonládája vagy bentlakásos fűszernövény-gyűjteménye van, és első kézből kapja ezeket az ismereteket, vagy ezek híján becsatlakozik másokhoz egy vegán workshop vagy gyógynövénytúra erejéig.

Flowerpower

Amibe az időnket, energiánkat és figyelmünket fektetjük, az felértékelődik a szemünkben. Minél többféle csatornán engedjük közel magunkhoz a növényeket, annál biztosabb, hogy a jövőjükkel is foglalkozni kezdünk.

Ha nem nagyon figyeltünk biológia/kémia/földrajz órán, akkor érett fejjel csodálkozzunk rá a természet ingyenes szabadalmaira, illessük babérkoszorúval az ökoszisztémák kifinomult működését, és vágjunk fel az új tudással úton-útfélen.

Legyünk zöld mikroinfluenszerek, és sokkoljuk a környezetünket azzal, hogy paszternákot is főzünk a krumplipürébe mellé, hogy nyírjuk szakaszosan a füvünket vagy csak figyeljünk oda egy kicsit jobban zöld társainkra.

Hiszen életünk fenntartásához nélkülözhetetlenek ezek az autotróf élőlények, amelyek képesek szervetlenből szerves anyagot létrehozni. Csak ezeket és a velük táplálkozó élőlényeket fogyasztva juthatunk hozzá azokhoz a szénvegyületekhez, amelyek nélkül nem léteznénk.

Úgyhogy legközelebb, ha uborkát eszünk, gondoljunk arra, mennyi munkába telt neki vízből, fényből és levegőből szőrös és finom ennivalót varázsolnia magából nekünk.


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


FONTOS
A Rovatból
Christina Applegate elárulta, melyik tünetre nem figyelt, ami a szklerózis multiplexre utalt évekkel előtte
A központi idegrendszert érintő, egész életen át tartó betegség tünetei folyamatosan súlyosbodnak, már mozogni is nehezen tud.

Megosztom
Link másolása

Már írtunk arról, hogy Christina Applegate nyíltan beszélt a betegségéről, és arról, hogy az állapota súlyossága miatt kénytelen volt visszavonulni a színészettől.

A közelmúltban egy interjúban azt is elárulta,

háttérszín kiemelés

melyik apró jelet hagyta figyelmen kívül évekkel azelőtt, hogy hivatalosan is szklerózis multiplexet (MS) diagnosztizáltak volna nála.

Az 53 éves színésznő – akit annak idején az Egy rém rendes család című sorozatban ismertünk meg – 2021-ben állt nyilvánosság elé a betegséggel, a diagnózis után néhány hónappal.

A központi idegrendszert érintő, egész életen át tartó betegség tünetei miatt rendkívül nehéz volt számára a Halott vagy (Dead to Me) harmadik, egyben utolsó évadának forgatása.

Később azonban elárulta, hogy a betegséget már évekkel korábban is tünetek jelezték, csakhogy ő ezekre nem figyelt...

Egy korábbi interjúban, amely a Good Morning America című műsorban hangzott el, a színésznő az egyik barátjával, a szintén szklerózissal küzdő Jamie-Lynn Siglerrel beszélt az első jelekről. De más interjúkban is őszintén vallott a betegségéről.

"Szerintem valószínűleg már hat-hét éve megvolt [az MS]. Az első évad alatt [a Dead to Me-ben] észrevettem a forgatáson, hogy a lábam gyakran megbicsaklik. Azt gondoltam, biztosan csak fáradt vagyok, vagy kiszáradtam, vagy az időjárás az oka"

- mondta.

"Aztán hónapokig nem történt semmi, így nem foglalkoztam vele. De amikor durván lecsapott, muszáj volt odafigyelnem"

- tette hozzá a színésznő, majd könnyek között árulta el, hogy a forgatás végére már kerekesszékkel vitték a stúdióba.

"A tipikus tüneteim 2021 elején kezdődtek, akkor még csak bizsergést éreztem a lábujjamban"

– mesélte Christina Applegate.

"Mire nyáron elindult a forgatás, már annyira rossz állapotban voltam, hogy nem tudtam messzire sétálni – kerekesszékkel vittek a díszletbe."

Azt is elmondta, hogy bár elviselhetetlen fájdalmai vannak, mára hozzászokott.

2022-ben a Kelly Clarkson Show-ban is beszélt arról, hogy gyakran a színészi munkába menekült, hogy elterelje figyelmét a valós élet problémáiról.

"Valószínűleg egész életemben gyászoltam és traumákat éltem át, és a színészet volt az a hely, ahol nem kellett ezt éreznem" – mondta akkor, hozzátéve, hogy a múltbéli szakításokat, haláleseteket és a mellrákot is így próbálta feldolgozni.

Majd így folytatta: "A Dead to Me szépsége az volt, hogy lehetőséget adott erre – nem kellett állandóan viccesnek lennem, nem kellett tartanom magam. Összeomolhattam egy jelenetben. És az tényleg én voltam. A lelkem omlott össze – sajnos – az egész világ előtt, de egyfajta gyönyörű megtisztulás volt."


Megosztom
Link másolása

FONTOS
A Rovatból
SOKKOLÓ! Az is számít, mikor szültél – háromszorosára nőhet a rák esélye, ha rosszkor jön a baba!
A számok nem szépítenek. Az új kutatás alapján egyre világosabb, hogy a megelőzés nemcsak egyéni döntések kérdése, hanem hosszú távú társadalmi felelősség is.

Megosztom
Link másolása

Egy friss kutatás szerint drasztikusan megnőhet a mellrák kockázata azoknál a nőknél, akik életük során jelentős súlygyarapodást tapasztaltak, és első gyermeküket 30 éves koruk után szülték – vagy soha nem vállaltak gyermeket.

A számok nem szépítenek: ezek a nők közel háromszor nagyobb eséllyel betegedtek meg mellrákban, mint azok, akik fiatalabban szültek és közben megőrizték testsúlyukat.

A kutatást a Manchesteri Egyetem kutatói mutatták be a Spanyolországban, a Malagában megrendezett Európai Elhízástudományi Kongresszuson. Az elemzésükben 48 417 nő adatait vizsgálták, akiknek az átlagéletkora 57 év volt - írta a The Sun.

A résztvevők testtömegindexe (BMI) átlagosan 26 körül mozgott – ami már az elhízás előszobájának számít.

A tudósok három csoportra osztották a nőket:

* akik 30 éves koruk előtt szültek,

* akik 30 után,

* és akik soha nem vállaltak gyereket.

Azt is figyelték, mennyit híztak 20 éves koruk óta. Ezt önbevallás alapján mérték: a résztvevők visszaemlékeztek, mennyit nyomtak 20 évesen, majd összehasonlították az aktuális testsúlyukkal. A nőket ezután átlagosan 6,4 éven keresztül követték nyomon, ez idő alatt 1702-en lettek mellrákosok.

A számítások szerint azoknál a nőknél, akik felnőtt életük során több mint 30 százalékkal növelték a testsúlyukat, és közben csak 30 felett szültek vagy gyermektelenek maradtak, 2,73-szor nagyobb eséllyel diagnosztizáltak mellrákot.

Ezzel szemben azok, akik 30 éves koruk előtt szültek és testsúlyuk csak 5 százalék alatt változott, sokkal kisebb kockázatnak voltak kitéve.

A kutatás vezetője, Lee Malcomson szerint a két tényező – az elhízás és a késői gyermekvállalás – egymást erősítve növeli a veszélyt:

„Több információra lenne szükség arról, hogyan befolyásolja az anyaság időzítése és a testsúlyváltozás a mellrák kockázatát, mert így sokkal pontosabban lehetne azonosítani, kik tartoznak a veszélyeztetett csoportba, és célzott tanácsokat lehetne adni számukra az életmódbeli változtatásokhoz” – magyarázta.

A korábbi tanulmányok már korábban is jelezték, hogy a fiatalkorban történő szülés csökkentheti a menopauza utáni mellrák esélyét. A súlygyarapodás viszont régóta ismert kockázati tényező.

Az újdonság ebben a kutatásban az, hogy elsőként mutat rá arra, miként hat egymásra ez a két faktor, és hogy a korai szülés védőhatása nem tudja ellensúlyozni a későbbi elhízás káros következményeit.

Malcomson hozzátette:

„Elengedhetetlen, hogy a háziorvosok is tisztában legyenek azzal, hogy a jelentős súlygyarapodás és a késői gyermekvállalás – vagy a gyermektelenség – kombinációja jelentősen növeli a nők mellrákkockázatát.”

Az új kutatás alapján egyre világosabb, hogy a megelőzés nemcsak egyéni döntések kérdése, hanem hosszú távú társadalmi felelősség is.


Megosztom
Link másolása


FONTOS
Az oklahomai tinédzsert áramütés érte a nyakláncán lógó fémkereszt miatt – sikoltására ébredt az anyja
Horrorisztikus történetről számolt be egy 38 éves nő. 16 éves fiát érte baleset. „Az egész házban égett haj, égett bőr és elektromos égés szaga terjengett.”

Megosztom
Link másolása

Borzalmas esetről számolt be egy 38 éves oklahomai nő, Danielle Davis.

Április 30-án éjszaka sikoltásra ébredt - a hang a 16 éves fia, Rayce Ogdahl szobájából jött.

A hatgyermekes nő azonnal fia segítségére sietett. "Azt hittük, talán csak videojátékkal játszik, és dühös lett" – mesélte egy külföldi bulvárlapnak. "Aztán hallottam, ahogy kiabál: ‘Anya!’, és ott állt a folyosón. Azt mondta: ‘Áramütést kaptam. A nyakláncom miatt történt."

A fiú nyakán súlyos égésnyomok voltak. "És a szag... borzalmas volt. Az egész házban égett haj, égett bőr és elektromos égés szaga terjengett, Azonnal hívtuk a 911-et és mentőt kértünk."div>

Danielle Davis szerint fia az ágyban feküdt, amikor a szokatlan baleset történt.

"Azt mondta, kihajolt az ágyból, és ekkor a nyakláncán lógó kereszt hozzáért a hosszabbító csatlakozójának kilátszó fémrészéhez. Végig eszméleténél volt, tudta, hogy áramütés érte. Mivel minden fémből volt, egy zárt áramkör alakult ki a nyaka körül. Amikor megpróbálta letépni magáról a láncot, égési sérülések keletkeztek, égési sérüléseket szenvedett a kezén is."

Az egész másodpercek alatt történt, és a fiú azt hitte, itt a vég, most meghal.

A tinédzsert azonnal a helyi kórház égési osztályára szállították, és a Másod-, harmad- és negyedfokú égési sérülések miatt az intenzív osztályon kezelték.

Az orvosok szerint a fiú olyan erősségű áramütést szenvedett el, amibe bele is halhatott volna.

A baleset nyomai látszanak a nyakán, a People fotóit erre a linkre kattintva láthatod.

A család elmondása szerint okult a történtekből. Most mindenkit arra figyelmeztetnek, mennyire veszélyes lehet, ha hosszabbító vagy töltőkábel van az ágy közelében. És úgy vélik, semmi, egy telefonos üzenet vagy értesítés sem lehet olyan fontos, hogy amiatt az ágyon legyen a telefon.


Megosztom
Link másolása


FONTOS
A Rovatból
Rózsaszín füsttel tiltakoztak nők a Vatikánnál, amiért csak férfiak döntenek a katolikus egyházról és a pápáról
A hívek fele nő, ennek ellenére a nőket kizárják a döntéshozatalból, és semmilyen tisztséget nem tölthetnek be a Vatikánban, még pappá sem szentelhetik őket.

Megosztom
Link másolása

2025. május 7-én, a 267. pápa megválasztására összehívott konklávé első napján, női aktivisták csoportja rózsaszín füsttel tiltakozott a Vatikánban a nők kizárása ellen a katolikus egyház vezetéséből.

A demonstrációt a Women's Ordination Worldwide (WOW) és a Women's Ordination Conference (WOC) szervezte,

hogy felhívják a figyelmet arra, hogy a pápaválasztás során kizárólag férfi bíborosok döntenek a katolikus egyház jövőjéről, holott a hívek fele nő.

A tiltakozók a Sixtusi kápolna, vagy ahogyan újabban írják a nevét, a Sixtus-kápolna fekete és fehér füstjeit idézve

rózsaszín füstöt eregettek, ezzel szimbolizálva a nők egyházon belüli egyenlőség iránti igényét. A demonstrációkon énekekeltek, imádkoztak vagy jelszavakat kiabáltak. Arra figyelmeztettek, hogy a nőknek is joguk lenne részt venni az egyházi döntéshozatalban és az egyházi rendekben.

A szervezők közleményükben "segélykiáltásnak" nevezték az akciót, amelyet a bíborosok nem hagyhatnak figyelmen kívül.

A Women's Ordination Conference (WOC) 1975-ben alakult az Egyesült Államokban, célja a nők pappá szentelésének előmozdítása a katolikus egyházban. A szervezet azóta számos demonstrációt szervezett, többek között 2013-ban is rózsaszín füsttel tiltakozott a pápaválasztás idején. A mozgalom tagjai szerint a nők kizárása az egyházi rendekből nemcsak igazságtalan, hanem ellentétes az evangéliumi értékekkel is.

A csoport egyébként 2013-ban, Ferenc pápa megválasztása előtt is rózsaszínű füsttel tiltakozott.

A tiltakozásról itt láthatsz beszámolót:


Megosztom
Link másolása