FONTOS
A Rovatból

Sitt hepönz – hulladékkezelés régen és ma

Mennyire újkeletű a szelektív szemétgyűjtés, eredetileg mit jelent a Gyehenna, és hol járt börtön a szarlopásért?
Solomayer Anna - sassy.hu
2023. június 18.


Megosztom
Link másolása

Egy szép vasárnap délelőtt beleugrik az újdonsült Kertes Ember a játszós ruhájába, hogy elültesse a szomszédtól kapott nőszirom töveket. Veszi az ásót, közben még hezitál, hol lenne jobb helyen az a 4-5 gumó, hogy ne rohadjon el a gyökere, kapjon elég napot, túlzott burjánzás esetén pedig a szomszédhoz hasonlóan könnyen meg tudjon szabadulni a felesleges szaporulattól.

Végre megvan a tökéletes terület, le is böki a Kertes Ember a szép kis ásóját, kezdi forgatni nagy szuszogások közepette a kötött talajt, aztán egyszer csak kifordít a földből egy műfogsort. Aztán pár ásónyommal később egy félbevágott kazettás magnót, néhány antik sörösüveg társaságában. És ahogy fogy a türelme és az ásáshoz szükséges ereje, úgy gyűlik a kertben a szemét: építési törmelék között egy tucat 5,3 forintos kakaós tejes zacskó, egy széttört akvárium, aztán egy komplett tetőnyi hullámpala. Kertes Ember ezzel bepillantást is nyert évezredek hulladékkezelési módszerébe.

Szemétre épült civilizáció

A fenti, hivatalosan csak elképzelt történet egyáltalán nem áll távol a mai magyar valóságtól, ahogy azt egy kerttervezős Facebook-csoport egyik bejegyzéséből megtudtam. A kiinduló poszt alatti kommentfolyamból ugyanis kiderült, hogy egyvalami szinte mindenkinek a kertjében megterem: másnak a szemete.

A szokásos építési hulladék (becenevén sitt), tehát beton, vakolóháló, szigetelőanyag és egyebek mellett a legelterjedtebb „kincsek”, amiket az óvatlan kertész felszínre hozhat a különféle állatok tetemei: kiskedvencek mellett haszonállat, például tehén, ló, baromfi is.

Bár utóbbiak legalább egy idő után maguktól is eltűnnek. Ugyanez viszont nem mondható el a traktorgumikról, különféle nejlonokról, szigetelő anyagokról, amiket nem csak unokáink, de az ő unokáik is látni fognak, lévén például  egy mezőgazdasági abroncs állítólag 400 év alatt bomlik csak le.

Kanapéhuszár, akarom mondani kukásautós generációnk számára a hulladék ilyenfajta eltűntetése barbár szokásnak tűnhet, pedig pont a vándorló népek letelepedésével és civilizálódásával alakult ki ez a szokás. A szemét-probléma ugyanis az első települések létrejöttével egyidős: a helyben maradó ember pedig helyben maradó szemetet termel, amit viszont kezelni kell. (Már ha nem akarja a helyben maradó ember egész életében a tetemek, ételmaradékok és egyéb, jószagú dolgok bomlási folyamatát helyben maradó orrában érezni.) A szemét elszállítása, elásása vagy elégetése tehát szükségszerű volt. A városok kialakulásával, a lakóházak közötti mezőgazdasági területek leszűkülésével vagy megszűnésével közegészségügyi szempontból is szükségessé vált a szemét elszállítása.

Az egyik első, történészek által hulladékégetőnek nevezett ilyen telep a Jeruzsálem melletti Hinnóm-völgy volt, amit a magyar köznyelv Gyehenna néven ismer.

A völgy ugyanis eredetileg áldozati helyszínként funkcionált, itt kapott helyet egy tűzoltár (amin állítólag gyermekáldozatokat mutattak be), később pedig, mint hulladéklerakó szinte folyamatosan füstölgött, égett, így aztán a völgy az örökké égő tisztítótűznek egyfajta földi metaforájává vált.

A Hinnóm-völggyel ellentétben a legtöbb szeméttelepet egy idő után betemették és új helyet kerestek a további hulladéknak. Az ily módon láthatatlanná tett területek aztán sokszor végezték egészen hétköznapi telekként. New York egy része például köztudottan a saját szemetére épült, a város mocskát ugyanis az 1900-as évek közepéig a tengerbe hordták, ami némi föld ráhordása után újabb városrészeknek adott helyet.

De nem kell ilyen messzire mennünk ahhoz, hogy szemétre épült lakótelepet láthassunk.

Sőt, hazánkban nem csak lakótelep, de az Országház is szemétdombra épült (aztán csodálkozunk, mi folyik benne az épülése óta).

A mai Kossuth tér a régen találóan Tömőnek nevezett terület helyén áll , mely annak idején egy hatalmas gödör volt, amibe a város hulladékát tömték, amíg tudták. Érdekes viszont azon elgondolkodni, vajon ha az Parlament épülete az Újpesti lakótelephez hasonlóan emberi maradványokra épült volna, hogyan alakul a magyar történelem az épület üzembe helyezése, 1904 után... És ha már a fővárosnál tartunk, nézzük meg gyorsan, mit kezdett a szeméttel a pesti népség.

Kicsi országom, újra meg újra...hasznosít a fiad

Umbrai Laura „ Így szemeteltek Budapesten ” című kötete szerint a fővárosi hulladékkérdés modernkori története nagyjából a XIX. század közepére vezethető vissza. Ekkor még mindenkinek magának kellett megoldani a szemétszállítást, melynek piaci alapú megoldásában valaki végül lehetőséget látott, és jelentkezet is a városházán, hogy egy kisebb területen elkezdené a vállalkozást. A következő évtizedekben a város, mint helyi hatóság, rendre megpályáztatta egy-egy városrész szemétszállítását, és a hozzá tartozó szeméttelepnek a működtetését, kotrását.

A sok kis cég sikerén felbuzdulva ifj. Cséry Lajos valamikor a XIX. század legvégén azzal az ötlettel állt a városatyák elé, hogy egy merőben új rendszert dolgozna ki, ha egész Pest szemétszállítási üzletágát tokostul-vonóstul megkaphatná.

Nagyjából 10 évre volt szükség, amíg a Cséry-birodalom kiépülhetett és kialakulhattak a modern hulladékgazdálkodás alapjai. Akkor még leemelhető tartályos lovaskocsikkal szállították a szemetet az Ecseri útra, ahonnan vasúti szerelvények vitték tovább a tartályokat Kispest-Pestszentlőrinc határában lévő szemétfeldolgozó telepre, ahol a hulladék átválogatása, és legtöbbször feldolgozásra való továbbértékesítése. Bizony, a szelektív szemétgyűjtés nem újkeletű találmány. Mivel akkoriban egy háztartás szemete még jobbára csak konyhai hulladékot vagy könnyen bombó papírt tartalmazott, csak az esetleges üveget vagy fémet kellett kiválogatni belőle.

Ez a szelektálás utáni maradék volt a szeméttrágya, melyet egyfajta komposzt alternatívaként a Pest közeli földművelők vásároltak fel.

Használata azonban nem volt problémamentes: egyrészt csak bizonyos talajtípusok javítására volt alkalmas, másrészt pedig a magas szállítási költség miatt a vidéki termelőknek jobban megérte a hagyományos istállótrágyát vásárolni. A szeméttárgya-biznisz koporsójába végül a műtrágya ipar ütötte az utolsó szeget.

A japánok ehhez képest egy egészen speciális hulladék hasznosításában jeleskedtek. A sziget termőtalaj szempontból nem volt egy lottó ötös, ennek javítására pedig szó szerint minden szart összeszedtek. A shimogoe, mely szó szerinti fordításban valami olyasmi jelent, hogy „egy személy ülepéből származó trágya”, a régi időkben akkora értéknek számított, hogy törvénybe kellett rögzíteni például azt, egy albérlet esetén ki rendelkezhet az albérlők által termelt talajjavítóval. (És igen, az aranyárban mért végtermék bizony a főbérlőt illette meg, hogy aztán a földművelőknek ő adhassa el.) Egyes családok éves szerződést kötöttek egy adott farmerrel, aki a tápanyagdús áruért nem csak pénzben, de rostban gazdag terménnyel is fizetett nekik.

Egy idő után annyira felpörgött a kaki-biznisz, hogy 1724-ben két falu összeveszett Osaka legjobb területein, amire válaszul a városlakók az egekbe tornázták a tarifájukat.

A békétlenkedő falusiak szegényebbjei így kénytelenek voltak az így megdrágult áru lopására vetemedni, amitől sokakat még a börtönbüntetés se tudott távol tartani. A műtrágyák megjelenése mindenesetre itt is biztosan átrendezte a viszonyokat- ha máshol nem, hát a büntetőtörvénykönyvben. A szemét és a lopás egy másfajta kapcsolata azonban azóta is fellelhető a világ minden pontján, köztük Magyarországon is.

Kinek mi bántja a szemét

A hazai szemétkezelés rendszerváltás utáni helyzete mindig bűzlött valahonnan. Hol kicsiben, hol nagyban ment a környezet-és közpénzkárosítás, mutyizás, havernak átszervezés. Most épp az eddigi kis-és középvállalatokat jó esetben alvállalkozóvá, rossz esetben földönfutóvá tevő MOL-on van a sor, hogy a kukásbirodalom-bekebelezési bizonyítványát magyarázza.

A kárvallott kereskedők tulajdonjogi, versenyszabályozási és tiltott állami támogatásról szóló aggályokat is megfogalmaztak a július 1-től a MOL kezébe adott kukakoncesszió miatt.

Az ügyben a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) is vizsgálódik. Hogy a lakosság felé ez milyen következményekkel jár majd, azt csak sejteni lehet, mindenesetre a legtöbben közvetett módon, de drágulást prognosztizálnak.

Hogy ez az új rendszer hogyan érinti majd például a lakossági építkezések szemetének kérdését, azt még nem látni. Csak remélni tudjuk, hogy a korábbi gyakorlatra, a földbe ásásra csak egy barbár szokásként emlékszünk majd, és nem csak az elszállítással, de az illegális eltüntetéssel is foglalkozik majd a cég vagy az állam.

De hogy valami vidámabbal zárjuk a témát: a kertünkben történő áskálódás lehet örömteli is,

hiszen eleink nem csak a szemetet, hanem legdrágább kincseiket is a földbe rejtették a halálon túli anyagi biztonság vagy az élők általi eltulajdonítás elkerülésének érdekében.

A cikk elején említett posztban volt két irigylésre méltó találat is: az egyik egy aranyforintokkal teli edény, aminek pár darabját ráadásul nem is a kert tulajdonosa, hanem egy vakond segített a felszínre hozni. (A régészeti szempontból is remek történetre Zdeněk Miler is elégedetten csettintett volna). A másik kincs, amire a csoport egyik tagja bukkant a kerti munkák közepette, 30 liter pálinka volt. Hogy a háború alatti fosztogatók, egy házsártos asszony, vagy esetleg pont egy iddogálós férj elől ásták el az üvegeket, azt nem tudni.

Talán egyszer eljutunk odaáig, hogy csak olyan dolgot ásunk el, ami bárkinek bármikor örömet okoz, ha majd rátalál.


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


FONTOS
A Rovatból
Christina Applegate elárulta, melyik tünetre nem figyelt, ami a szklerózis multiplexre utalt évekkel előtte
A központi idegrendszert érintő, egész életen át tartó betegség tünetei folyamatosan súlyosbodnak, már mozogni is nehezen tud.

Megosztom
Link másolása

Már írtunk arról, hogy Christina Applegate nyíltan beszélt a betegségéről, és arról, hogy az állapota súlyossága miatt kénytelen volt visszavonulni a színészettől.

A közelmúltban egy interjúban azt is elárulta,

háttérszín kiemelés

melyik apró jelet hagyta figyelmen kívül évekkel azelőtt, hogy hivatalosan is szklerózis multiplexet (MS) diagnosztizáltak volna nála.

Az 53 éves színésznő – akit annak idején az Egy rém rendes család című sorozatban ismertünk meg – 2021-ben állt nyilvánosság elé a betegséggel, a diagnózis után néhány hónappal.

A központi idegrendszert érintő, egész életen át tartó betegség tünetei miatt rendkívül nehéz volt számára a Halott vagy (Dead to Me) harmadik, egyben utolsó évadának forgatása.

Később azonban elárulta, hogy a betegséget már évekkel korábban is tünetek jelezték, csakhogy ő ezekre nem figyelt...

Egy korábbi interjúban, amely a Good Morning America című műsorban hangzott el, a színésznő az egyik barátjával, a szintén szklerózissal küzdő Jamie-Lynn Siglerrel beszélt az első jelekről. De más interjúkban is őszintén vallott a betegségéről.

"Szerintem valószínűleg már hat-hét éve megvolt [az MS]. Az első évad alatt [a Dead to Me-ben] észrevettem a forgatáson, hogy a lábam gyakran megbicsaklik. Azt gondoltam, biztosan csak fáradt vagyok, vagy kiszáradtam, vagy az időjárás az oka"

- mondta.

"Aztán hónapokig nem történt semmi, így nem foglalkoztam vele. De amikor durván lecsapott, muszáj volt odafigyelnem"

- tette hozzá a színésznő, majd könnyek között árulta el, hogy a forgatás végére már kerekesszékkel vitték a stúdióba.

"A tipikus tüneteim 2021 elején kezdődtek, akkor még csak bizsergést éreztem a lábujjamban"

– mesélte Christina Applegate.

"Mire nyáron elindult a forgatás, már annyira rossz állapotban voltam, hogy nem tudtam messzire sétálni – kerekesszékkel vittek a díszletbe."

Azt is elmondta, hogy bár elviselhetetlen fájdalmai vannak, mára hozzászokott.

2022-ben a Kelly Clarkson Show-ban is beszélt arról, hogy gyakran a színészi munkába menekült, hogy elterelje figyelmét a valós élet problémáiról.

"Valószínűleg egész életemben gyászoltam és traumákat éltem át, és a színészet volt az a hely, ahol nem kellett ezt éreznem" – mondta akkor, hozzátéve, hogy a múltbéli szakításokat, haláleseteket és a mellrákot is így próbálta feldolgozni.

Majd így folytatta: "A Dead to Me szépsége az volt, hogy lehetőséget adott erre – nem kellett állandóan viccesnek lennem, nem kellett tartanom magam. Összeomolhattam egy jelenetben. És az tényleg én voltam. A lelkem omlott össze – sajnos – az egész világ előtt, de egyfajta gyönyörű megtisztulás volt."


Megosztom
Link másolása

FONTOS
A Rovatból
SOKKOLÓ! Az is számít, mikor szültél – háromszorosára nőhet a rák esélye, ha rosszkor jön a baba!
A számok nem szépítenek. Az új kutatás alapján egyre világosabb, hogy a megelőzés nemcsak egyéni döntések kérdése, hanem hosszú távú társadalmi felelősség is.

Megosztom
Link másolása

Egy friss kutatás szerint drasztikusan megnőhet a mellrák kockázata azoknál a nőknél, akik életük során jelentős súlygyarapodást tapasztaltak, és első gyermeküket 30 éves koruk után szülték – vagy soha nem vállaltak gyermeket.

A számok nem szépítenek: ezek a nők közel háromszor nagyobb eséllyel betegedtek meg mellrákban, mint azok, akik fiatalabban szültek és közben megőrizték testsúlyukat.

A kutatást a Manchesteri Egyetem kutatói mutatták be a Spanyolországban, a Malagában megrendezett Európai Elhízástudományi Kongresszuson. Az elemzésükben 48 417 nő adatait vizsgálták, akiknek az átlagéletkora 57 év volt - írta a The Sun.

A résztvevők testtömegindexe (BMI) átlagosan 26 körül mozgott – ami már az elhízás előszobájának számít.

A tudósok három csoportra osztották a nőket:

* akik 30 éves koruk előtt szültek,

* akik 30 után,

* és akik soha nem vállaltak gyereket.

Azt is figyelték, mennyit híztak 20 éves koruk óta. Ezt önbevallás alapján mérték: a résztvevők visszaemlékeztek, mennyit nyomtak 20 évesen, majd összehasonlították az aktuális testsúlyukkal. A nőket ezután átlagosan 6,4 éven keresztül követték nyomon, ez idő alatt 1702-en lettek mellrákosok.

A számítások szerint azoknál a nőknél, akik felnőtt életük során több mint 30 százalékkal növelték a testsúlyukat, és közben csak 30 felett szültek vagy gyermektelenek maradtak, 2,73-szor nagyobb eséllyel diagnosztizáltak mellrákot.

Ezzel szemben azok, akik 30 éves koruk előtt szültek és testsúlyuk csak 5 százalék alatt változott, sokkal kisebb kockázatnak voltak kitéve.

A kutatás vezetője, Lee Malcomson szerint a két tényező – az elhízás és a késői gyermekvállalás – egymást erősítve növeli a veszélyt:

„Több információra lenne szükség arról, hogyan befolyásolja az anyaság időzítése és a testsúlyváltozás a mellrák kockázatát, mert így sokkal pontosabban lehetne azonosítani, kik tartoznak a veszélyeztetett csoportba, és célzott tanácsokat lehetne adni számukra az életmódbeli változtatásokhoz” – magyarázta.

A korábbi tanulmányok már korábban is jelezték, hogy a fiatalkorban történő szülés csökkentheti a menopauza utáni mellrák esélyét. A súlygyarapodás viszont régóta ismert kockázati tényező.

Az újdonság ebben a kutatásban az, hogy elsőként mutat rá arra, miként hat egymásra ez a két faktor, és hogy a korai szülés védőhatása nem tudja ellensúlyozni a későbbi elhízás káros következményeit.

Malcomson hozzátette:

„Elengedhetetlen, hogy a háziorvosok is tisztában legyenek azzal, hogy a jelentős súlygyarapodás és a késői gyermekvállalás – vagy a gyermektelenség – kombinációja jelentősen növeli a nők mellrákkockázatát.”

Az új kutatás alapján egyre világosabb, hogy a megelőzés nemcsak egyéni döntések kérdése, hanem hosszú távú társadalmi felelősség is.


Megosztom
Link másolása


FONTOS
Az oklahomai tinédzsert áramütés érte a nyakláncán lógó fémkereszt miatt – sikoltására ébredt az anyja
Horrorisztikus történetről számolt be egy 38 éves nő. 16 éves fiát érte baleset. „Az egész házban égett haj, égett bőr és elektromos égés szaga terjengett.”

Megosztom
Link másolása

Borzalmas esetről számolt be egy 38 éves oklahomai nő, Danielle Davis.

Április 30-án éjszaka sikoltásra ébredt - a hang a 16 éves fia, Rayce Ogdahl szobájából jött.

A hatgyermekes nő azonnal fia segítségére sietett. "Azt hittük, talán csak videojátékkal játszik, és dühös lett" – mesélte egy külföldi bulvárlapnak. "Aztán hallottam, ahogy kiabál: ‘Anya!’, és ott állt a folyosón. Azt mondta: ‘Áramütést kaptam. A nyakláncom miatt történt."

A fiú nyakán súlyos égésnyomok voltak. "És a szag... borzalmas volt. Az egész házban égett haj, égett bőr és elektromos égés szaga terjengett, Azonnal hívtuk a 911-et és mentőt kértünk."div>

Danielle Davis szerint fia az ágyban feküdt, amikor a szokatlan baleset történt.

"Azt mondta, kihajolt az ágyból, és ekkor a nyakláncán lógó kereszt hozzáért a hosszabbító csatlakozójának kilátszó fémrészéhez. Végig eszméleténél volt, tudta, hogy áramütés érte. Mivel minden fémből volt, egy zárt áramkör alakult ki a nyaka körül. Amikor megpróbálta letépni magáról a láncot, égési sérülések keletkeztek, égési sérüléseket szenvedett a kezén is."

Az egész másodpercek alatt történt, és a fiú azt hitte, itt a vég, most meghal.

A tinédzsert azonnal a helyi kórház égési osztályára szállították, és a Másod-, harmad- és negyedfokú égési sérülések miatt az intenzív osztályon kezelték.

Az orvosok szerint a fiú olyan erősségű áramütést szenvedett el, amibe bele is halhatott volna.

A baleset nyomai látszanak a nyakán, a People fotóit erre a linkre kattintva láthatod.

A család elmondása szerint okult a történtekből. Most mindenkit arra figyelmeztetnek, mennyire veszélyes lehet, ha hosszabbító vagy töltőkábel van az ágy közelében. És úgy vélik, semmi, egy telefonos üzenet vagy értesítés sem lehet olyan fontos, hogy amiatt az ágyon legyen a telefon.


Megosztom
Link másolása


FONTOS
A Rovatból
Rózsaszín füsttel tiltakoztak nők a Vatikánnál, amiért csak férfiak döntenek a katolikus egyházról és a pápáról
A hívek fele nő, ennek ellenére a nőket kizárják a döntéshozatalból, és semmilyen tisztséget nem tölthetnek be a Vatikánban, még pappá sem szentelhetik őket.

Megosztom
Link másolása

2025. május 7-én, a 267. pápa megválasztására összehívott konklávé első napján, női aktivisták csoportja rózsaszín füsttel tiltakozott a Vatikánban a nők kizárása ellen a katolikus egyház vezetéséből.

A demonstrációt a Women's Ordination Worldwide (WOW) és a Women's Ordination Conference (WOC) szervezte,

hogy felhívják a figyelmet arra, hogy a pápaválasztás során kizárólag férfi bíborosok döntenek a katolikus egyház jövőjéről, holott a hívek fele nő.

A tiltakozók a Sixtusi kápolna, vagy ahogyan újabban írják a nevét, a Sixtus-kápolna fekete és fehér füstjeit idézve

rózsaszín füstöt eregettek, ezzel szimbolizálva a nők egyházon belüli egyenlőség iránti igényét. A demonstrációkon énekekeltek, imádkoztak vagy jelszavakat kiabáltak. Arra figyelmeztettek, hogy a nőknek is joguk lenne részt venni az egyházi döntéshozatalban és az egyházi rendekben.

A szervezők közleményükben "segélykiáltásnak" nevezték az akciót, amelyet a bíborosok nem hagyhatnak figyelmen kívül.

A Women's Ordination Conference (WOC) 1975-ben alakult az Egyesült Államokban, célja a nők pappá szentelésének előmozdítása a katolikus egyházban. A szervezet azóta számos demonstrációt szervezett, többek között 2013-ban is rózsaszín füsttel tiltakozott a pápaválasztás idején. A mozgalom tagjai szerint a nők kizárása az egyházi rendekből nemcsak igazságtalan, hanem ellentétes az evangéliumi értékekkel is.

A csoport egyébként 2013-ban, Ferenc pápa megválasztása előtt is rózsaszínű füsttel tiltakozott.

A tiltakozásról itt láthatsz beszámolót:


Megosztom
Link másolása