"Kelly vagyok, 29 éves, Birminghamben lakom. Egy jól menő kozmetikai cégnél dolgozom, sales-esként. Mindenem megvan. És senki sem tudja, hogy titokban cracket szívok.

#Hétfő

Munka. Csendes nap, szerencsére, mert egy kicsit még mindig be vagyok állva. Az egész hétvégét végigszívtam, és bár vasárnap este leálltam, még mindig nem vagyok jól. Szinte semmit sem aludtam.

Cracket szívok. Ez a kokain egyfajta darabos formája, fehér rögökbe van "összegyúrva", amelyek úgy néznek ki, mint a kavicsok. Ha porrá töröd, elszívhatod, vagy felhevítve beinjekciózhatod. A nevét a pattogó hang miatt kapta, amit kiad, amikor felmelegíted.

Én mindig csak szívom, félek a tűtől, meg azt sem merem kockáztatni, hogy a munkahelyemen észrevegyék a tűszúrásokat. Van egy rendes crack-pipám, online vettem, azt használom.

#2 Kedd

Reggel megőrültem a vágytól, hogy szívjak egyet munka előtt, de nem maradt egy rögöm sem, így ki kellett bírnom. A dolog a főiskolán kezdődött: akkor kezdtünk el a haverjaimmal néha egy-egy csík kokaint felszívni a bulikban. Mindenki ezt csinálta, nem volt gáz. Aztán egy haverom egyszer odaadta egy díler számát, hogy ha szer kell, hívjam őt.

Ez a díler ajánlotta nekem pár év múlva a cracket, mert szerinte olcsóbb, és sokkal erősebb a hatása. Még egy "kedvezményes" mintát is kaptam tőle öt fontért. Gondoltam: ez tényleg megéri, miért ne?

A hétvégi bulik előtt, a baráti körömben is szinte mindenki ezt szívja. Csak hogy felpörögjünk egy kicsit. Ha velük együtt csinálom, valahogy olyan normálisnak, elfogadottnak tűnik az egész. Jó állásuk van, gazdagok, sikeresek. Ez csak a buli miatt kell. Van, aki marad a kokainnál, de a crack sokkal gyorsabban "beüt", iszonyú éles elméjűnek, és legyőzhetetlennek érzed magad tőle. Nekem, aki mindig szégyenlős voltam, ez óriási érzés. Persze a hatás hamar elmúlik, és akkor jön a vágy egy újabbra.

#3 Szerda

Üzentem a díleremnek, hogy hozzon egy ötös csomagot. Ez egy heti adagom, ötven fontba kerül. Többet is jól esne szívni, de próbálom tartani ezt a mennyiséget, hogy ne csússzak nagyon bele. Úgy tekintek a crackre, mint egy kis "jutalomra" a hajtós munkahét után. Mint más egy-két pohár borra.

Van egy megszokott, közeli dílerem. Vagy sms-t küldök neki, vagy a KIK-en üzenek, ez olyan, mint egy privát WhatsApp. Szinte azonnal házhoz hozza a cuccot, de olyan is megesett már, hogy munkanapon, ebédidőben, egy gyorsétteremben találkoztunk. Senki sem figyel oda, ha a hamburgeres tálcádon átcsúsztat neked valaki egy kis csomagot. Még sohasem volt ezzel semmi gáz.

Mindig készpénzzel fizetek, de vannak dílerek, akiknek utalni is lehet. Általában egyedül szívok, otthon. Néha buliban is csinálom, de inkább otthon. Azt hiszem, valahol a lelkem mélyén szégyellem ezt az egészet. És tudom, hogy rosszat tesz nekem.

Van egy aranyszabályom: munkában soha nem szívok. Bár egyszer annyira rám jött a vágy, hogy azt mondtam, beteg vagyok, és hazamentem szívni. Nem vagyok büszke rá. Munkában azért néha érzem a mellékhatásokat. Megy néha a hasam, olykor hányni is ki kell mennem a vécébe, ha nagyon másnapos vagyok. Kicsit paranoiás is lettem, újabban pánikrohamok törnek rám. Ez azért ijesztő. Plusz ha még hat a szer, nem bírok enni sem, elég sokat fogytam. Érdekes, a kolléganőim megdicsértek ezért. Persze fogalmuk sincs, mi van a háttérben.

#Csütörtök

A dílerem küldött nekem sms-ben egy "különleges ajánlatot" - crack és heroin egy csomagban. Elég jó az ár. De én még nem léptem át azt a határt. A heroin az már nagyon kemény. Látom magam előtt a lezüllött, aluljárókban, padokon alvó drogosokat. Én nem olyan vagyok. Klassz állásom van, jó autóm, gyönyörű kis lakást bérelek egy felkapott környéken. Divatosan öltözöm, jól nézek ki. A heroin ennek az illúziónak is véget vetne.

A munkahelyemen megint rám tör néhány mellékhatás. A legrosszabb, hogy állandóan úgy érzem: vakaróznom kell. Mintha az egész testem tele lenne pókhálókkal, amiket nem tudok ledörzsölni. Alig bírom ki, irtó kellemetlen.

Anyukám pár hete már észrevette, hogy lefogytam, aggódik is, de még el tudtam altatni a gyanakvását. Stresszes a munka, semmi nagyobb gond nincs. Teljesen kiborulna, ha megtudná.

#Péntek

Az irodában már mindenki hétvégi hangulatban van. Én is. Otthon vár az anyag, a pipa, végre szívhatok. A kollégáim persze semmit sem tudnak erről. Nagyon keményen megdolgoztam azért, hogy feljussak ebbe a pozícióba. Ha kiderülne, hogy cracket szívok - ami ugye illegális - azonnal kirúgnának. Ezért nagyon óvatos vagyok. Külön figyelmet fordítok a fogaimra, nem akarom, hogy tele legyenek sárga csíkokkal, mint a drogosoknak. Fogfehérítővel mosok fogat, nagyon ügyelek arra, hogy mindig rendezett legyen a külsőm.

# Szombat-vasárnap

Végre nyugodtan szívhatok. Két éve egyedül élek - akkor ért véget egy hosszabb kapcsolatom, de akkor még nem crackeztem -, úgyhogy otthon, nyugiban azt csinálok, amit akarok. A díler diszkréten, gyorsan intézi a dolgokat, olyan az egész, mint bármilyen más házhozszállítás. Nem is érzem törvénytelennek, soha nem volt dolgom a rendőrséggel. Ha látom a tévében, hogy drogosokat, meg dílereket kaptak el, olyan távolinak tűnik az egész.

Úgy érzem, bármikor abba tudnám hagyni a crackezést. De amikor nincs nálam anyag, és rám tör a vágy, egy kicsit elkeseredem: ez már ural engem. És egyre több kell, mert a testem kezd hozzászokni, ugyanazt a hatást már csak nagyobb adagokkal érem el. Pedig férjet szeretnék, gyereket. Igen, akkor biztosan abba fogom hagyni.

Ülök otthon, és szívok. Senki nem tudja a titkomat. Tökéletes életem van. És nem vagyok drogos. A világ szemében semmiképp sem."

The Sun (A címkép illusztráció: Pixabay)