FONTOS
A Rovatból

Mélyszegénységből jött, úttörő kutató lett Horváth József, aki a cannabis rákellenes hatását is dokumentálta

Horváth József egyike azon kutatóknak, akik bizonyítani tudták az orvosi cannabis jótékony hatását onkológiai betegség esetében. Kutatásai és fejlesztései mérföldköveknek számítanak.

Megosztom
Link másolása

Van kitörési pont a szegregátumba született cigány gyerekek számára is, de embert próbáló, kőkemény munka kell hozzá, főleg akkor, ha a társadalmi berendezkedés is csekély visszajelzést kínál. Horváth József ma egy csodálatos család feje, aki a közösségi médiában empátiával és szeretetteljesen fordul követői felé, pedig azért megcibálta az élet.

Nem a nehézségei dacára, hanem ezekből építkezve lett cégtulajdonos, molekuláris genetikusként pedig úttörője az orvosi cannabis hazai kutatásainak,

holott máig vitatott területről van szó. Egy életút, aminek a pozitív életszemlélet a fő esszenciája.

- Hogyan tud meríteni a gyerekkorából?

- Az Alföld szívében, Karcagon születtem egy szegény cigány család negyedik gyermekeként. Nehézségekből bőven jutott nekünk, nem volt egyszerű akkor az élet. De ma nem panaszkodom, hiszen csodálatos gyermekkorom volt.

Sosem gondoltam, hogy egyszer annyira értékes lesz az, amikor az ember egész nap kint a szabadban, a való világban, valódi barátokkal játszhat.

Sajnos a mai világ egy nagyon rossz irányba változott meg, az emberek életük legtöbb pillanatát az online térben élik meg. Az emberi kapcsolatok és érzések pedig szépen, lassan kihűlnek – mint a tűzhelyen hagyott ebéd.

- Mi motiválta a hétköznapokban gyerekként, illetve milyen motivációt találjon ma egy olyan fiatal, aki kilátástalannak éli meg a helyzetét?

- Egy cigánytelepen az ember általában nem igazán talál motivációt. Nincs az, hogy apa orvos és nekem is annak kell lennem, mert ő a példaképem. Nincs az, hogy minden további nélkül el tudok menni egyetemre, mert a szüleim tudják azt finanszírozni. Sokszor azon is el kell gondolkodni, hogy lesz-e mit enni holnap. Groteszk, de ez a valóság.

Hogy mi a fő motiváció? Az, hogy ha egyszer lesz az embernek saját családja, akkor azokat el tudja tartani, mindent meg tudjon nekik adni, és a gyerekei büszkék legyenek rá. Ehhez pedig tanulni kell, mert végzettség nélkül, cigányként ez nem igazán fog működni.

Valljuk be, hogy az emberi faj egyik legnagyobb hibája a csuklóból jövő, mások felett való ítélkezés joga.

Már gyerekként zavart, hogy senki a környezetemben nem merte felvállalni és megmutatni, hogy igen is „kiemelkedhet a kalapból” cigányként az ember. Pontosan ez volt a másik motivációm. Szerettem volna megmutatni, hogy teljesen mindegy, minek születik az ember, a legfontosabb az, hogy mivé válik, és ne a fenotípus alapján skatulyázzák be.

- Nem egy átlagos pályát választott, hogy jött annak a gondolata, hogy molekuláris genetikus legyen? Egyáltalán: mit csinál egy molekuláris genetikus?

- Az egyetemi éveim alatt körvonalazódott az egész. Kutató akartam lenni, de hogy milyen szakterületen, azt nem igazán tudtam mindaddig, amíg betekintést nem nyertem a molekuláris biológiába és annak szépségeibe.

Ekkor döntöttem el, hogy szeretnék olyan genetikai betegséggel kapcsolatban kutatni, amelyek nehezen vagy abszolút nem gyógyíthatók, és lehetőség szerint megoldást találni ezekre – hiszen ez minden kutató álma.

Itt jött képbe a rák mint genetikai betegség. Ekkor kezdtem el rákkutatással is foglalkozni, későbbiekben pedig már a saját cégemben komplementer és alternatív terápiák fejlesztésén.

- Nagykövete annak, hogy a komplementer megoldásokat összehozza a nyugati orvoslással. Milyen tapasztalatai vannak ezzel kapcsolatban, nyitottak az orvosok az alternatív megoldásra?

- Mondhatjuk, hogy idehaza úttörője lettem ennek az onkológiában. A kezdet nagyon nehéz volt, rengeteg bírálatot kaptam. Be kellett látnom, hogy a hazai orvostársadalom mennyire szkeptikus, amikor egy még a nyugati orvoslásban el nem fogadott dologról van szó. Ezért minden erőmmel azon kezdtem el dolgozni, hogy azt a bizonyos jeget meg tudjam törni. Megmutatni, hogy

valóban vannak alternatívák, amelyek jól megférnek az onkológiai kezelések mellett,

és segítik a daganatos betegek mindennapjait. Az évek alatt a kemény munka meghozta gyümölcsét: sikerült sok ember nézőpontját megváltoztatni.

A tradicionális vagy nyugati orvoslás jelenleg is nagy kihívás előtt áll a betegség gyógyítása terén, és sajnos a legtöbb esetben nem happy enddel végződnek a történetek, mint a filmekben. Hazánkban sincs ez másként. Joggal tehetjük fel a kérdést: egy ilyen morbiditással és mortalitással rendelkező kór esetében nem lenne-e célszerű a tradicionális orvoslást kibővíteni.

- Jól használhatók a komplementer megoldások az onkológiai betegségek területén?

- A hazai onkológiai ellátás szigorú kötöttsége nem igazán teszi lehetővé a komplementer, azaz kiegészítő terápiák alkalmazását a folyamatban lévő onkológiai ellátások mellett. Nagyon sok beteg éppen ezért választ alternatív útvonalat, és elzárkózik az onkológiai ellátásoktól, ami valljuk be, hogy nem a legbölcsebb döntés, hiszen a páciens onkológiai nyomon követése a kezelés megtagadásával általában véget ér.

Még ha az alternatív terápia működik is, akkor sem tudjuk mérhetővé tenni annak hatékonyságát mindaddig, amíg a beteg saját költségén el nem végezteti a megfelelő kontroll vizsgálatokat, elsősorban képalkotó diagnosztikai vizsgálatokat. Alternatív terápia lévén pedig hatékonysága ilyen formában az orvoslás szempontjából nem lesz releváns, még akkor sem, ha teljes gyógyulásról beszélhetünk.

Pontosan emiatt van óriási szakadék és információhiány a komplementer és alternatív terápiák klinikai alkalmazásában, illetve azok megértésében, még a szakembereknek is. A legtöbb esetben a megfelelő mennyiségű és minőségű klinikai adatok hiányában nemes egyszerűséggel kuruzslásnak tekintik ezeket annak ellenére, hogy

vannak köztük olyanok, amelyekben óriási potenciál lehetne onkológiai szempontból.

Az onkológiai felhasználás további akadályai közé tartozik, hogy a cannabis termékek egyszerűen nem könnyen elérhetők az ortodox orvosi rendszerben, a CBD- és cannabis termékek szabványosításának hiánya, a termékek változó minősége, valamint az a tény, hogy a cannabis még mindig tiltólistán szereplő kábítószer. Sok országban valószínűleg kevés a cannabinoid gyógyszerek kiadásában jártas gyógyszerész is.

Mindazonáltal a betegek jobb kiszolgálása érdekében a klinikusoknak (mivel végső soron ez a klinikus szerepe) legalább a gyógyászati cannabisról jobban kellene tájékozódniuk, hogy informatívan tudjanak beszélgetni a betegekkel.

- Miért pont a Cannabis?

- Nagyjából 16 éves lehettem, amikor középiskolában a biológia tanárnőmmel jelentkeztünk az akkor először meghirdetett TUDOK versenyre. Az Élettudományi szekción belül a drogkutatás, drogprevenció kategóriát céloztuk meg.

A tudományos pályamunkám pedig a Cannabis sativa idegélettani hatásáról szólt, melynek központi témája a saját boldogságközpontunk, tehát az endokannabinoid rendszer bemutatása volt. Olyannyira jól sikerült, hogy a szekciómban Nagydíjas lettem. Ekkor dőlt el, hogy kutató szeretnék lenni, és valami újat adni kicsi hazámnak.

- Többen a szerhasználatra asszociálnak belőle, de szerencsére már egészségügyi jelentőségét is egyre többen ismerik fel, mégis vitatott, hogy tényleg van-e egészségmegőrző hatása a vadkendernek. Mi erről a tapasztalata, véleménye?

- Sajnos az információ-szolgáltatás nem a legjobb. Kevés az olyan fórum, ahol a fejekben lévő káoszt eloszlatnák hiteles szakemberek segítségével. Ebből fakadóan természetes, hogy egy laikus ember azonnal a rekreációs célú felhasználásra gondol, amikor meghallja a Cannabis szót: magyarul az élvezeti célból való betépésre. Ami természetesen nem gond, hiszen van egy ilyen oldala is. A fő probléma, hogy az orvosi célú felhasználását kevesen látják át.

Kevés és egyben megosztó az elérhető információk mennyisége magyar nyelven.

Az idősebb korosztály javarésze pedig nem fogja tudni az angol nyelvű szakirodalmat, kutatásokat elemezni. Ezen felül onkológiai vonalon nem is igazán van elérhető kutatás idehaza – legalábbis én nem tudok róla.

2020-ban megalapítottam a saját cégem, MediJoz GmbH névvel. Az osztrák, saját tulajdonban lévő cég alapításával egy gyerekkori álmom vált valóra.

A Cannabis növényben található molekulák, azaz fitokannabinoidok különböző élettani hatása folyamatos kutatás alatt áll, számos közülük ár bizonyítást nyert. Egy eGFR receptor pozitív daganat esetében mind a THC, mind pedig a CBD képes a túlműködő receptort szabályozni, ezáltal akár a daganatos sejt proliferációját, azaz osztódását gátolni.

Ez volt az első olyan hatás, amit én is bizonyítani tudtam egy eGFR mutációt (változás a gén szerkezetében) hordozó glioblastoma esetében.

Ez az egyik legagresszívabb típusú agydaganat. Egy ilyen mutáció pedig hozzájárul a tumor még gyorsabb növekedéséhez, inváziójához, angiogeneziséhez (új érhálózat kialakítása) és terápiás rezisztenciájához. Az alkalmazás hatására a daganat teljes regressziót (visszahúzódás) mutatott.

De egyik Cannabis alapú kivonat sem csodaszer, ezt szögezzük le.

Nem mindig, nem minden esetben és stádiumban, valamint nem mindenkinél tud segíteni.

Minden ember, szervezet, betegség más és más. Ebből fakadóan a hatás is eltérő lehet páciensenként. Pontosan úgy, ahogy az onkológiai kezelések esetében is. Én mindig azt mondom, hogy jó kezekben csodás dolgokat lehet vele elérni.


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


FONTOS
A Rovatból
Christina Applegate elárulta, melyik tünetre nem figyelt, ami a szklerózis multiplexre utalt évekkel előtte
A központi idegrendszert érintő, egész életen át tartó betegség tünetei folyamatosan súlyosbodnak, már mozogni is nehezen tud.

Megosztom
Link másolása

Már írtunk arról, hogy Christina Applegate nyíltan beszélt a betegségéről, és arról, hogy az állapota súlyossága miatt kénytelen volt visszavonulni a színészettől.

A közelmúltban egy interjúban azt is elárulta,

háttérszín kiemelés

melyik apró jelet hagyta figyelmen kívül évekkel azelőtt, hogy hivatalosan is szklerózis multiplexet (MS) diagnosztizáltak volna nála.

Az 53 éves színésznő – akit annak idején az Egy rém rendes család című sorozatban ismertünk meg – 2021-ben állt nyilvánosság elé a betegséggel, a diagnózis után néhány hónappal.

A központi idegrendszert érintő, egész életen át tartó betegség tünetei miatt rendkívül nehéz volt számára a Halott vagy (Dead to Me) harmadik, egyben utolsó évadának forgatása.

Később azonban elárulta, hogy a betegséget már évekkel korábban is tünetek jelezték, csakhogy ő ezekre nem figyelt...

Egy korábbi interjúban, amely a Good Morning America című műsorban hangzott el, a színésznő az egyik barátjával, a szintén szklerózissal küzdő Jamie-Lynn Siglerrel beszélt az első jelekről. De más interjúkban is őszintén vallott a betegségéről.

"Szerintem valószínűleg már hat-hét éve megvolt [az MS]. Az első évad alatt [a Dead to Me-ben] észrevettem a forgatáson, hogy a lábam gyakran megbicsaklik. Azt gondoltam, biztosan csak fáradt vagyok, vagy kiszáradtam, vagy az időjárás az oka"

- mondta.

"Aztán hónapokig nem történt semmi, így nem foglalkoztam vele. De amikor durván lecsapott, muszáj volt odafigyelnem"

- tette hozzá a színésznő, majd könnyek között árulta el, hogy a forgatás végére már kerekesszékkel vitték a stúdióba.

"A tipikus tüneteim 2021 elején kezdődtek, akkor még csak bizsergést éreztem a lábujjamban"

– mesélte Christina Applegate.

"Mire nyáron elindult a forgatás, már annyira rossz állapotban voltam, hogy nem tudtam messzire sétálni – kerekesszékkel vittek a díszletbe."

Azt is elmondta, hogy bár elviselhetetlen fájdalmai vannak, mára hozzászokott.

2022-ben a Kelly Clarkson Show-ban is beszélt arról, hogy gyakran a színészi munkába menekült, hogy elterelje figyelmét a valós élet problémáiról.

"Valószínűleg egész életemben gyászoltam és traumákat éltem át, és a színészet volt az a hely, ahol nem kellett ezt éreznem" – mondta akkor, hozzátéve, hogy a múltbéli szakításokat, haláleseteket és a mellrákot is így próbálta feldolgozni.

Majd így folytatta: "A Dead to Me szépsége az volt, hogy lehetőséget adott erre – nem kellett állandóan viccesnek lennem, nem kellett tartanom magam. Összeomolhattam egy jelenetben. És az tényleg én voltam. A lelkem omlott össze – sajnos – az egész világ előtt, de egyfajta gyönyörű megtisztulás volt."


Megosztom
Link másolása

FONTOS
A Rovatból
SOKKOLÓ! Az is számít, mikor szültél – háromszorosára nőhet a rák esélye, ha rosszkor jön a baba!
A számok nem szépítenek. Az új kutatás alapján egyre világosabb, hogy a megelőzés nemcsak egyéni döntések kérdése, hanem hosszú távú társadalmi felelősség is.

Megosztom
Link másolása

Egy friss kutatás szerint drasztikusan megnőhet a mellrák kockázata azoknál a nőknél, akik életük során jelentős súlygyarapodást tapasztaltak, és első gyermeküket 30 éves koruk után szülték – vagy soha nem vállaltak gyermeket.

A számok nem szépítenek: ezek a nők közel háromszor nagyobb eséllyel betegedtek meg mellrákban, mint azok, akik fiatalabban szültek és közben megőrizték testsúlyukat.

A kutatást a Manchesteri Egyetem kutatói mutatták be a Spanyolországban, a Malagában megrendezett Európai Elhízástudományi Kongresszuson. Az elemzésükben 48 417 nő adatait vizsgálták, akiknek az átlagéletkora 57 év volt - írta a The Sun.

A résztvevők testtömegindexe (BMI) átlagosan 26 körül mozgott – ami már az elhízás előszobájának számít.

A tudósok három csoportra osztották a nőket:

* akik 30 éves koruk előtt szültek,

* akik 30 után,

* és akik soha nem vállaltak gyereket.

Azt is figyelték, mennyit híztak 20 éves koruk óta. Ezt önbevallás alapján mérték: a résztvevők visszaemlékeztek, mennyit nyomtak 20 évesen, majd összehasonlították az aktuális testsúlyukkal. A nőket ezután átlagosan 6,4 éven keresztül követték nyomon, ez idő alatt 1702-en lettek mellrákosok.

A számítások szerint azoknál a nőknél, akik felnőtt életük során több mint 30 százalékkal növelték a testsúlyukat, és közben csak 30 felett szültek vagy gyermektelenek maradtak, 2,73-szor nagyobb eséllyel diagnosztizáltak mellrákot.

Ezzel szemben azok, akik 30 éves koruk előtt szültek és testsúlyuk csak 5 százalék alatt változott, sokkal kisebb kockázatnak voltak kitéve.

A kutatás vezetője, Lee Malcomson szerint a két tényező – az elhízás és a késői gyermekvállalás – egymást erősítve növeli a veszélyt:

„Több információra lenne szükség arról, hogyan befolyásolja az anyaság időzítése és a testsúlyváltozás a mellrák kockázatát, mert így sokkal pontosabban lehetne azonosítani, kik tartoznak a veszélyeztetett csoportba, és célzott tanácsokat lehetne adni számukra az életmódbeli változtatásokhoz” – magyarázta.

A korábbi tanulmányok már korábban is jelezték, hogy a fiatalkorban történő szülés csökkentheti a menopauza utáni mellrák esélyét. A súlygyarapodás viszont régóta ismert kockázati tényező.

Az újdonság ebben a kutatásban az, hogy elsőként mutat rá arra, miként hat egymásra ez a két faktor, és hogy a korai szülés védőhatása nem tudja ellensúlyozni a későbbi elhízás káros következményeit.

Malcomson hozzátette:

„Elengedhetetlen, hogy a háziorvosok is tisztában legyenek azzal, hogy a jelentős súlygyarapodás és a késői gyermekvállalás – vagy a gyermektelenség – kombinációja jelentősen növeli a nők mellrákkockázatát.”

Az új kutatás alapján egyre világosabb, hogy a megelőzés nemcsak egyéni döntések kérdése, hanem hosszú távú társadalmi felelősség is.


Megosztom
Link másolása


FONTOS
Az oklahomai tinédzsert áramütés érte a nyakláncán lógó fémkereszt miatt – sikoltására ébredt az anyja
Horrorisztikus történetről számolt be egy 38 éves nő. 16 éves fiát érte baleset. „Az egész házban égett haj, égett bőr és elektromos égés szaga terjengett.”

Megosztom
Link másolása

Borzalmas esetről számolt be egy 38 éves oklahomai nő, Danielle Davis.

Április 30-án éjszaka sikoltásra ébredt - a hang a 16 éves fia, Rayce Ogdahl szobájából jött.

A hatgyermekes nő azonnal fia segítségére sietett. "Azt hittük, talán csak videojátékkal játszik, és dühös lett" – mesélte egy külföldi bulvárlapnak. "Aztán hallottam, ahogy kiabál: ‘Anya!’, és ott állt a folyosón. Azt mondta: ‘Áramütést kaptam. A nyakláncom miatt történt."

A fiú nyakán súlyos égésnyomok voltak. "És a szag... borzalmas volt. Az egész házban égett haj, égett bőr és elektromos égés szaga terjengett, Azonnal hívtuk a 911-et és mentőt kértünk."div>

Danielle Davis szerint fia az ágyban feküdt, amikor a szokatlan baleset történt.

"Azt mondta, kihajolt az ágyból, és ekkor a nyakláncán lógó kereszt hozzáért a hosszabbító csatlakozójának kilátszó fémrészéhez. Végig eszméleténél volt, tudta, hogy áramütés érte. Mivel minden fémből volt, egy zárt áramkör alakult ki a nyaka körül. Amikor megpróbálta letépni magáról a láncot, égési sérülések keletkeztek, égési sérüléseket szenvedett a kezén is."

Az egész másodpercek alatt történt, és a fiú azt hitte, itt a vég, most meghal.

A tinédzsert azonnal a helyi kórház égési osztályára szállították, és a Másod-, harmad- és negyedfokú égési sérülések miatt az intenzív osztályon kezelték.

Az orvosok szerint a fiú olyan erősségű áramütést szenvedett el, amibe bele is halhatott volna.

A baleset nyomai látszanak a nyakán, a People fotóit erre a linkre kattintva láthatod.

A család elmondása szerint okult a történtekből. Most mindenkit arra figyelmeztetnek, mennyire veszélyes lehet, ha hosszabbító vagy töltőkábel van az ágy közelében. És úgy vélik, semmi, egy telefonos üzenet vagy értesítés sem lehet olyan fontos, hogy amiatt az ágyon legyen a telefon.


Megosztom
Link másolása


FONTOS
A Rovatból
Rózsaszín füsttel tiltakoztak nők a Vatikánnál, amiért csak férfiak döntenek a katolikus egyházról és a pápáról
A hívek fele nő, ennek ellenére a nőket kizárják a döntéshozatalból, és semmilyen tisztséget nem tölthetnek be a Vatikánban, még pappá sem szentelhetik őket.

Megosztom
Link másolása

2025. május 7-én, a 267. pápa megválasztására összehívott konklávé első napján, női aktivisták csoportja rózsaszín füsttel tiltakozott a Vatikánban a nők kizárása ellen a katolikus egyház vezetéséből.

A demonstrációt a Women's Ordination Worldwide (WOW) és a Women's Ordination Conference (WOC) szervezte,

hogy felhívják a figyelmet arra, hogy a pápaválasztás során kizárólag férfi bíborosok döntenek a katolikus egyház jövőjéről, holott a hívek fele nő.

A tiltakozók a Sixtusi kápolna, vagy ahogyan újabban írják a nevét, a Sixtus-kápolna fekete és fehér füstjeit idézve

rózsaszín füstöt eregettek, ezzel szimbolizálva a nők egyházon belüli egyenlőség iránti igényét. A demonstrációkon énekekeltek, imádkoztak vagy jelszavakat kiabáltak. Arra figyelmeztettek, hogy a nőknek is joguk lenne részt venni az egyházi döntéshozatalban és az egyházi rendekben.

A szervezők közleményükben "segélykiáltásnak" nevezték az akciót, amelyet a bíborosok nem hagyhatnak figyelmen kívül.

A Women's Ordination Conference (WOC) 1975-ben alakult az Egyesült Államokban, célja a nők pappá szentelésének előmozdítása a katolikus egyházban. A szervezet azóta számos demonstrációt szervezett, többek között 2013-ban is rózsaszín füsttel tiltakozott a pápaválasztás idején. A mozgalom tagjai szerint a nők kizárása az egyházi rendekből nemcsak igazságtalan, hanem ellentétes az evangéliumi értékekkel is.

A csoport egyébként 2013-ban, Ferenc pápa megválasztása előtt is rózsaszínű füsttel tiltakozott.

A tiltakozásról itt láthatsz beszámolót:


Megosztom
Link másolása