Önmagammal randizom - és eszméletlenül élvezem!
Hogy ez randizás önmagammal? És? Mi a baj ezzel?
Persze, tudom, hogy sokan ezt ma is vércikinek tartják. Volt idő, amikor én se tettem ki a lábam otthonról a "csajok", vagyis a legjobb barátnőim nélkül. Ha egyikük se ért rá, inkább dekkoltam a kanapén, és hülye sorozatokat néztem. Amitől egy fikarcnyit se lett jobb nekem.
Aztán egyszer csak rájöttem: ha mindig a pasikra meg a barinőkre várok, megfosztom magam a legfontosabbtól. Hogy megtanuljam én, önmagam, csak úgy élvezni az életet!
"Na, ebből elég volt!" - gondoltam és elkezdtem randizni - önmagammal. Csak úgy. Igen, én lettem a saját legjobb barátnőm. Aki azt teszi, ami jólesik neki.
Ha órákig bambulok egy latte fölött egy trendi kávézóban - na és. Ha beülök egyedül egy moziba? Na és. Legalább senki nem nyúlja le a popcornomat. Ha egyedül shoppingolok? Na és. Legalább tényleg azt veszem meg, ami nekem tetszik, senki sem szól bele. Ezekben az "énidők"-ben szabad vagyok. Önmagam vagyok. És eszméletlenül élvezem minden pillanatát.
És észrevettem még valamit. Ha egyedül "progizok", valahogy sokkal színesebb lesz a világ. Kiélesednek az érzékszerveim, mintha valaki felcsavarná a hangerőt az életemen.
Meghallom a jó zenéket, rácsodálkozom az őszi falevelekre, észreveszem azt is, amit a csajokkal nem vennék. Mert elterelik a figyelmemet.
Szóval én mindenkinek csak azt tudom tanácsolni: ha szerelmes vagy, pasizz. Ha csak úgy kedved van hozzá, akkor is. Ha csajos napot szeretnél, barátnőzz. De ha ki akarsz teljesedni, le akarsz nyugodni, és kihozni a valódi énedet, néha randizz egyedül. Önmagaddal. Egy életed van, próbáld ki ezt is. Egyáltalán nem ciki, és sokszor teljesen váratlan, új világokat nyit meg előtted.