Fehér Tibor Jászai Mari-díjas magyar színész. Gimnazista kora óta foglalkozik színjátszással, több kőszínháznál is játszott, ma a Centrál Színház tagja. Állandó szereplője a nagysikerű Mi kis falunk című tévésorozatnak, miközben mozifilmekben is szerepel.

- Egy premier után beszélgetünk. Milyen érzések vannak most benned?

- Egyenlőre fáradtságot érzek. A Centrál Színház új, Az ügynök halála című darab bemutatója óta eltelt héten még nem volt egyetlen olyan napom sem, hogy ne csináljak semmit. Ezért most

De ha a premierre gondolok, elégedett vagyok, nagyszerű előadás született, és remélem, hogy a közönség is szeretni fogja. Nekem mindenesetre sok örömöt okozott, akárcsak az, hogy Stohl Andrással játszom. A darabban én alakítom a fiát, ami külön érdekes, hiszen a magánéletben is felnézek rá, nagyon tehetséges színésznek tartom. De Balsi Mónival is öröm volt dolgozni, vele mindig jó együtt játszani. Szécsi Bence kollégámat pedig ennek az előadásnak köszönhetően ismertem meg közelebbről, és hamar megszerettem. Tehát az előadás jó érzéssel tölt el, habár hozzá kell tenni, hogy Bíró Bence dramaturg nagyon sűrűre húzta a művet, és végeredményben egy nehéz darab született. Ahogy az egyik néző fogalmazott: úgy éreztem, hogy hét óra hét perckor tőrt szúrtak a gyomromba, majd másfél órán át fogatták benne.

-  Sok bemutatód van egy évadban?

- Ez változó. Amikor még a Nemzeti Színházban dolgoztam, évente átlagosan négy bemutatóm volt. Most, hogy egy független színházban játszom, ahol a bevételből kell megélni, évente két bemutatóm van. Idén ez volt a második, vagyis valószínűleg az utolsó is. Kivéve a kinti bemutatókat, tavaly például megengedte a színház, hogy külső helyszínen is játszak, így összesen négy bemutatóm volt. De idén nyáron nem tervezek külső munkát más színháznál, helyette szeretnék lakást felújítani és pihenni egy nagyot.

- A színházi munkád mellett hogy marad időd a forgatásokra?

- A színészegyeztetők megmondják, hogy mikor hova menjek. Volt, hogy ez nagyon sűrűre sikerült. Például két éve nyáron egyszerre forgattam vidéki helyszínen és játszottam egy darabban. Ez a valóságban úgy nézett ki, hogy

- Meddig lehet ezt így csinálni?

- Ez egy jó kihívás, de huzamos ideig nem lehet csinálni. Ez az extrém sűrű időszak csupán néhány napig tartott, viszont utána kiégtem, és meg kellett keresnem azokat a dolgokat, amelyekből újratöltődhettem. Ilyen feltöltődés Az ügynök halála című előadás is, hiába vagyok nagyon fáradt, az általam megformált karakter mégis képes feltölteni.

- Milyen volt Vasvári Pál, a márciusi ifjak egyik vezéralakjának a bőrébe bújni?

- Izgalmas! Hálás vagyok ezért a szerepért, amit a Most vagy soha! című filmben kaptam, hiszen alapvetően egy jó humorú figuráról van szó, egy mély érzésű emberről. Eleinte úgy ismerjük meg, mint egy piperkőc, akinek minden gondolata a külseje és a nők körül forog, de a film végére lánglelkű forradalmárrá válik. Bár jelentős alakja az 1948-as forradalomnak, valójában mégis mellékszereplő, és ez a film forgatásai alatt is érezhető volt. Összesen ötvennégy napig forgattam a stábbal, de ebből nyolc napon kaptam igazi színészi feladatot, a többi idő leginkább arról szólt, hogy a tömeggel vagyok. A valóságban ez a következőképp történt: ott álltunk negyvenöten a nyári negyven fokos melegben a fóti stúdióban, mindenhol szállt a por és mi csak arra vártunk, hogy mikor mozdulhatunk. De nem is ez volt a legnehezebb része, hanem az,

és ennek ellenére ugyanolyan profizmussal kell játszanod, mintha rajtad lenne a fókusz.

- Talán kevesen tudják, de ugyanaz rendezte a Most vagy soha! című filmet, mint a Mi kis falunk című sorozatot.

- Így van, Lóth Balázs rendezővel négy éve ismerjük egymást a Mi kis falunk által. Szeretek vele dolgozni, bár azt hiszem, hogy ezt a sorozatot mindenki szereti, aki dolgozik benne. Sokat nevetünk, szinte mindig jó a hangulat, arról nem is beszélve, hogy ott vagyunk a Pilisben a friss levegőn, és minden poén ellenére egy abszolút profi munka folyik. Többek között ez is egy töltekezési pont.