Kulka János: „Majdnem meghaltam, az annyira jó volt” – aztán felébredt, és üvölteni kezdett
Most jelent meg Kulka János önéletrajzi könyve, ami pontosan olyan, mint amilyen maga a színész: bonyolult, tele van árnyalatokkal, titkokkal, és kíméletlenül őszinte. Kulka rögtön a kezdetektől mélyre megy: azt is elárulja, hogy csecsemőként közel egy évet intézetben töltött, mert édesanyja egészségügyi problémái miatt nem tudta magához venni. Ez pedig nyomott hagyott benne:
Anyám nagyon szégyellte magát később. Nem sokat beszélt erről. Egy hónapban egyszer látogatott meg” – árulta el a Napunknak.
Az apjával való kapcsolata sem volt egy klasszikus apa-fiú történet. Kulka úgy beszél róla, mint egy kedves idegenről, aki túl messze volt tőle:
„Csodálatos ember volt, de rejtélyes. Zárkózott. Szomorú. Nem ismertem. Állandóan gondolok rá. Állandóan, mindennap.
Kulka sokak kedvence lett az évek alatt: az érzékeny, összetett alakításai miatt imádták, rengeteg szerepben bizonyította, hogy a legjobbak között a helye. Aztán 2016-ban jött a stroke, ami egy pillanat alatt átrendezett mindent. Azóta afáziával küzd, belül tisztán érti a világot, de nem tudja könnyen kimondani a gondolatait:
Arra a bizonyos napra még mindig tisztán emlékszik, amikor majdnem végleg elengedte az életet:
A stroke Kulka személyiségére is durván hatott. Egy időben fontos volt neki, hogy mindenki szeresse, de mára egészen máshogy áll ehhez:
„Azelőtt kedvesebb voltam az emberekkel. Hogy szeressenek. Most nem számít, hogy hányan szeretnek. Vállalom, hogy ha valakinek nem tetszik, amit mondok, akkor ez van. De akkor sem mondok mást, mint amit akarok mondani.”
Kulkát tavaly választották a Nemzet Színészének. A dologból kisebb balhé lett, mert – szakítva a hagyományokkal – Vidnyánszky Attila, a Nemzeti igazgatója nem hívta fel őt személyesen a hírrel. Az ügyből országos felháborodás lett, Vidnyánszky végül bocsánatot kért:
Kulka tehát lezárta a témát, megbocsátott, de ezzel együtt nem kíván vele többet foglalkozni. Azóta újra játszik, színpadra állt, könyvet írt – és továbbra is pontosan olyan egyenes, mint volt.
