Lehet 50 évig haragudni? Delhusa Gjon és Szűcs Judit a szakításuk után ennyi időn át nem beszélt egymással
A hetvenes évek egyik magyar popszappanoperájának lezárását hozta el 2025: Delhusa Gjon és Szűcs Judith ötven év után végre kibékült. A történetben minden benne van, amitől a magyar könnyűzene aranykora olyan cukin kaotikus volt: közös turné, egymásba habarodó popsztárok, egy váratlan vacsora Szécsi Pállal, aztán öt évtizedes sértődés. Mindez most végre kapott egy boldog befejezést – egy színházi rendezvény apropóján.
Egy dal, két ember, nulla feldolgozott konfliktus ötven éven át
Annak idején Németországban voltak turnén, amikor Delhusa és Szűcs Judith egymásba gabalyodtak. Akkoriban született meg a Táncolj még című dal is (Gjoni írta az énekesnőnek), ami Szűcs Judith egyik legnagyobb slágere lett. A kapcsolat azonban rövid életű volt, a lezárás pedig elmaradt – szó szerint. Delhusa Gjon így mesélte a Story szernt:
Ha jól tudom, Szécsi Pál hívta meg vacsorázni, és igent mondott neki. Utána nem kerestük egymást. Nagyon megsértődtem, és ez így maradt valahogy ötven évig.”
A fél évszázados csendet végül egy budapesti kulturális program törte meg: a Katona József Színház rendezvénye kedvéért újra előkerült a Táncolj még, méghozzá hangfelvétel formájában. Gjonit hívták, ő meg hívta Judithot.
– mesélte.
„Hamar kiderült, hogy bölcsebbek lettünk mindketten.
Egyszóval: fátylat borítottunk a múltra, és kibékültünk. Azóta megnyílt, és szinte mindennap beszélünk egymással.”
A másik oldal
Szűcs Judith is megszólalt az ügyben, és egy teljesen másik dimenzióból nézett rá az évtizedek óta hordozott drámára.
„Soha nem haragudtam rá! – jelentette ki az énekesnő. – Egyébként is mindenkinek meg kell bocsátani, hogy nyugodtan aludjunk. …
Azt mondta, hogy faképnél hagytam, és állítólag összejöttem Szécsi Pállal.”
A dolog persze nem teljesen fikció – de nem is pont úgy történt, ahogy Gjoni emlékezett.
„Ez csak annyiban igaz, hogy
és akkor már nem voltam kapcsolatban Gjonival. Nem tudom, min akadt ki ennyire… Én mindig megdicsértem a közösségi médiában, ha valami jót csinált, talán csodálkozott is, hogy egyáltalán nem neheztelek rá. Most már sztorizgatunk, végre ő is nevet az egészen.”
Mese a második esélyről
Szóval az idő valóban mindent megszépít – vagy legalábbis elhomályosít annyira, hogy már ne legyen kedvünk tovább neheztelni.
Az internet korában pedig még az is megtörténhet, hogy a hetvenes évek legnagyobb sebeit végül egy hangfájl és pár Messenger-üzenet gyógyítja be.
