„Régen csak egy kis hülyegyerek voltam” – Istenes Bence elmondta, hogyan lett férfi, és miért látja másként ma Adélt
A bulvárhírek mögött van egy másik Istenes Bence is: az, aki saját bevallása szerint már nem „kis hülyegyerek”, hanem végre társ lett. Legalábbis így látja magát – bár hozzátette, erről végső soron Csobot Adélt kellene megkérdezni.
A Nagyfiúk című beszélgetéssorozatban Peller Mariann hozta olyan érzelmi állapotba a műsorvezetőt, ahol már nemcsak poénkodni volt kedve, hanem önreflexíven beszélni arról, hogyan formálta át őt az apaság, a párkapcsolat és a lelki fejlődés.
– mondta mosolyogva.
Nem csak a kamera miatt néz rá másként
A beszélgetés során szóba került az is, milyen érzések kavarogtak benne, amikor először látta Csobot Adélt műsorvezetőként.
„Hogy volt-e bennem irigység? Az elején biztos, igen. Fura volt…
A mondat egyszerre magabiztos és elérzékenyült – nem kis kontraszt azzal az Istenessel, aki korábban a kamerák előtt leginkább a szarkasztikus, csibészes arcát mutatta.
„Hevesek, tüzesek, szeretnek szenvedni”
Peller Mariann azt is felvetette: vajon nem az anyaminta alapján választott-e párt magának? Bence nem kerülte ki a kérdést, de nem is állította egyértelműen.
„Gondolkoztam ezen már régebben is, de nem tudom a választ. Mert nincsenek egyértelmű hasonlóságok Adél és anyukám között. Mind a ketten rengeteget tanítanak nekem, tehát nem véletlenül vagyunk mi egymásnak. Nyilván vannak hasonlóságok, de nem egyértelműek. (…)
És mind a ketten nagyon érzékenyek.”
„Karmikus szerelem” és X-Faktoros megérzés
A kapcsolatuk Bence szerint sokkal mélyebb, mint korábban bármikor. Már nem ugyanazokkal a játszmákkal küzdenek, mint évekkel ezelőtt, és ezt ő is érzi:
„Tök más síkon van ma a kapcsolatunk, mint régen. Nem összehasonlítható azokkal a vitákkal, meg azokkal a szintekkel, ahol anno voltunk…
A történet itt akár giccsesbe is hajolhatna, de Bence hozza a tőle megszokott öniróniát:
„Mondtam is neki, ezt nem hiszem el, mert egyszer beszívom, aztán megint beszívom!
és már fogtam a fejem, hogy miért, megint, ne!”
