Sean Connery bevallotta: ez volt az a James Bond-film, amit egyszerűen gyűlölt forgatni
Sean Connery visszatérése James Bondként 1983-ban akár diadalmenet is lehetett volna. Ehelyett ő maga úgy emlékezett rá: „egy hollywoodi káosz, amit ki nem állhattam”. A Soha ne mondd, hogy soha című film ugyan jó kritikákat kapott és korrektül hozott a kasszáknál, de a legendás színész számára maga volt a pokol forgatni.
Pedig papíron minden stimmelt. Volt rendes költségvetés, világsztárok a stáblistán – Kim Basinger, Max von Sydow, Klaus Maria Brandauer, Rowan Atkinson –, rendezőként pedig a Birodalom visszavág-ot jegyző Irvin Kershner ült a székben. A Bond-rajongók is tűkön ülve várták Connery visszatérését, miután tizenkét évvel korábban, a Gyémántok az örökkévalóságnak után kiszállt a hivatalos Bond-franchise-ból.
De ez a visszatérés nem volt „hivatalos”. A film nem az Eon Productions égisze alatt készült, hanem egy hosszú jogvitából született különutas remake lett, konkrétan az 1965-ös Tűzgolyó újragondolása. A háttér: Ian Fleming még az ötvenes évek végén közösen dolgozott Kevin McCloryval és Jack Whittinghammel egy Bond-forgatókönyvön, majd Fleming ebből írt regényt, a többiek meg nem kaptak kreditet. McClory perelt, nyert, és megkapta a jogot, hogy Tűzgolyó-alapú filmet csináljon – amikor csak akar.
Aztán jött a nagy húzás: McClory visszacsábította Conneryt a 007-es szerepére. A színész csak azzal a feltétellel mondott igent, ha kreatív beleszólása lehet a forgatókönyvbe és a szereposztásba.
Ami viszont a papíron álomszerű produkciónak tűnt, a gyakorlatban széthullott.
A végén már minden döntésbe bele kellett folynom. Gyakorlatilag én és az első asszisztens producereltük le a filmet” – mondta Connery.
A forgatáson már a legelején feszült volt a hangulat, a stábtagok közti kommunikáció akadozott, a szervezetlenség pedig szépen lassan lehúzta a morált. Connery több ponton is kénytelen volt beavatkozni – a csúszásoktól kezdve a stábtagok közti vitákig. Kívülről nézve ugyan még mindig a hűvös, sármos 007-est láttuk a vásznon, de a kulisszák mögött egy kiégett, frusztrált színész próbálta egyben tartani a produkciót.
Ráadásul a film már a startvonalon jogi tűzharcba került. Az Eon Productions bíróságra vitte az ügyet, és próbálta megakadályozni a forgalmazást – szerintük a különutas remake rombolja a hivatalos Bond-franchise-t. A bíróság azonban McClory javára döntött. Az így kialakuló szituációt a sajtó gyorsan el is nevezte: ez volt a Bondok harca.
A két film közül végül a Polipka hozott többet és kapott nagyobb közönségsikert, köszönhetően annak, hogy része volt az Eon-féle Bond-kánonnak. A Soha ne mondd, hogy soha pedig egyfajta alternatív Bond-univerzum maradt.
Connery számára ez lett az utolsó alkalom, hogy eljátszotta a világ legismertebb titkosügynökét. Bár a karakterrel nem volt problémája – sőt, élvezett Bondként a kamerák előtt állni –, a színfalak mögötti őskáosz végleg elvette a kedvét - írja az Express.
– mondta évekkel később.
