Szulák Andrea a lányáról vallott: „Amire a legbüszkébb lehetek, az pont a gyerekem”
Szulák Andrea életében most épp minden a helyén van. Az éneklés, amit szerinte tanult szakmaként a legmagabiztosabban képvisel, továbbra is a fő csapásirány, de a színházat sem ereszti – mert az szerinte mindig emlékezteti rá, hogy hol van a helye. A hatvanadik születésnapját egy Erkel Színházban tartott életmű-gálával ünnepelte, és már a következő nagy dobásra készül. Az Arénában akar újra színpadra állni – de nemcsak a reflektorfény, hanem a család is fókuszban van: a lánya, Rozina április végén lesz 18.
Olyan produkcióra készül, ami élményt ad – és nem csak a fülnek.
A saját szavaival élve: régóta egy „akrobata-zsonglőr”, aki a különböző műfajok és fellépések között lavírozik, de idén minden másodlagos, mert jön az érettségi – és ő ott akar lenni a lánya mellett.
Hozzátette, hogy bár gyerekként próbálgatta a tükrös-palackos éneklést, de látva az anyja pályájának hátterét, inkább más utat választott. „Tudja, mekkora áldozatokkal, lemondásokkal jár ez. Azt mondta, hogy másban látná magát boldognak.”
És hogy miben? A vendéglátás, turizmus, idegenforgalom világa vonzza, amiben jól is teljesít. A nyelvérzéke is remek, talpraesett, ügyes – és bár néhány vonást örökölt az anyjától, teljesen önálló karakter. A kapcsolatuk pedig nemcsak korrekt, hanem mély. Szulák azt mondja, ha bármilyen életműről lehetne beszélni, az számára a lánya:
A saját édesanyjával is hasonló viszonya volt: „Nekem ő volt a legnagyobb haverom, cimbim, tettestársam, mindenem.” Ez persze nem azt jelenti, hogy mindig zökkenőmentes az anya-lánya dinamika: vannak időszakok, amikor „komoly, egymást fejlesztő időszakokat” élnek át, amitől néha megrémül, de aztán mindig meg is nyugszik.
Azt mondja, rengeteg munka van abban, hogy anyaként, művészként, partnerként, barátként és háziasszonyként is egyensúlyban tudjon maradni. „Az én 24 órám minimum 36, de inkább 48 órából áll.”
Egyelőre nem kell aggódnunk érte. Orvosi vizsgálaton is járt: „Nem olyan régen voltam orvosi vizsgálatokon, és megállapították, hogy még egy darabig bírni fogom.”
Via Blikk
