Eddig azt hitték, hogy az őseink főként fehérjedús étrendet követtek, hogy átvészeljék a vadászat, élelemszerzés és ragadozók elől menekülés fáradalmait. De most egy friss tanulmány, amely a Science című folyóiratban jelent meg, megdönti ezt a régi elképzelést. A kutatás egy speciális gént, az AMY1-et vizsgálta, amely lehetővé teszi az emberek számára, hogy keményítőket bontsanak le egyszerű cukrokká, és ezáltal energiává alakítsák őket.

A Jackson Laboratórium és a Buffalo Egyetem kutatói 68 ősi ember genomját vizsgálták meg. A csapat az AMY1 génre koncentrált, amely az amiláz enzimet termeli, így lehetővé teszi a keményítő bontását már a szájban. Szinte minden mai embernek több példánya van az AMY1 génből, de hogy kinek mennyi, az egyénenként eltérő.

„A legfontosabb kérdés, amelyre választ kerestünk, az volt, hogy mikor történt ez a génsokszorozódás? Ezért kezdtünk el ősi genomokat vizsgálni” – mondta Feyza Yilmaz, a Jackson Laboratórium kutatója a CNN-nek.

Korábbi kutatások már kimutatták, hogy összefüggés van az AMY1 gén példányszámai és az amiláz enzim mennyisége között, amelyet a nyálunk választ ki. A kutatók szerették volna megérteni, hogy ez a jelenség összefügg-e a mezőgazdaság megjelenésével. A válasz viszont még meglepőbb lett: már 45 ezer évvel ezelőtti vadászó-gyűjtögető emberek már a mezolitikum idején, tehát jóval a mezőgazdaság előtt is képesek voltak a keményítő fogyasztására.

Bár a kutatók nem találtak egyértelmű okot a sokszorozódásra, úgy vélik, hogy valószínűleg véletlenül történt.

– mondta Taylor Hermes, az Arkansas Egyetem antropológiai tanszékének adjunktusa. Hermes, aki nem vett részt a tanulmányban, hozzátette, hogy

ami még jobban alátámasztja, hogy a keményítők lebontása fontos szerepet játszhatott az emberi agy fejlődésében.

„Ez jól mutatja, hogy milyen értékes adatokat rejthetnek még az emberi őseink genomjai, amelyek jelentős orvosi és élettani felismerésekhez vezethetnek” – mondta Hermes.